KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A túlélő

Kovács Marcell

Lone Survivoramerikai, 2013. Rendezte: Peter Berg. Írta: Marcus Luttrell és Patrick Robinson dokumentumregénye alapján Peter Berg. Kép: Tobias Schliessler. Zene: Explosions in the Sky és Steve Jablonsky. Szereplők: Mark Wahlberg (Marcus), Taylor Kitsch (Michael), Emile Hirsch (Danny), Ben Foster (Matt), Yousuf Azami (Shah). Gyártó: Emmett/Furla Films / Film 44 / Herrick / Envision / Spikings / Weed Road / Closest to the Hole / Hollywood Studios. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 121 perc.

Sohasem értettem a háborúellenes film fogalmát. Nem a háborúból gúnyt űző szatírákra és paródiákra gondolok, ott többnyire átjön számomra az üzenet. A harctéri drámákkal van problémám. Nem világos, miként tudná tagadni a háború ordas eszméjét egy mozi, amelyben bálványozott filmsztárok dögös military cuccokban kattogtatják a sorozatvetőt. Hiába hangsúlyozzák az alkotók, hogy az értelmetlenül kioltott életekért emelnek szót, én csak a szitává lyuggatott főhőst látom földre rogyni, aki e pillanatban olyannyira felmagasztosul a szememben, hogy szinte angyali fényben ragyog. Másra sem vágyok ekkor, mint hogy magam is a harctéren kivérezve üdvözülhessek. És ha ezt A túlélő szirupos instrumentális rockzenéje kíséretében tehetném, mint Peter Berg filmjében, arról már álmodni sem merek. Berg tisztességes iparos, nem etet pacifista maszlaggal: A túlélő szégyentelen propagandafilm a keményen küzdő amerikai katonákról, akik az életük árán is megvédelmezik a szegény kecskepásztorokat a világ túlsó végén. A megtörtént eseményeken alapuló, ám azokat a hollywoodi fantáziavilághoz igazító történetben négy jobb sorsa érdemes tengerészgyalogost dobnak le az afganisztáni hegyekben egy veszedelmes tálib hadúr kiiktatására, ám az akció kudarcot vall. A királyságot is jegyző Berg nem kezdő a Közel-Keleten, és roppant hatásosan tálalja a tálib túlerő ellen tehetetlen amerikaiak kilátástalan küzdelmét. A film elején a fennkölten fényképezett helikopterraj A sólyom végveszélyben nagyvárosi öldöklésének látványorgiáját idézi. Ridley Scott szintén megtörtént eseményekre hivatkozó, és nem kevésbé támadható mondanivalójú filmjének vidéki rokona A túlélő. Brutális akciójelenetei éppolyan bravúrosak, ám az igazi főszereplő itt a négy kommandós elgyötört arca. A filmidő előrehaladtával egyre több a véres sebhely, a felhasadt szemöldök, a roncsolt fül, a pingponglabda méretűre dagadt szemhéj. Megannyi szépségjegy a halálba tartó férfiarcokon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11643