KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Eltűnő hullámok

Varró Attila

Aurora – litván, 2013. Rendezte: Kristina Buozyte. Írta: Kristina Buozyte, Bruno Samper. Kép: Feliksas Abrukauskas. Zene: Peter von Poehl. Szereplők: Marius Jampolskis (Lukas), Jurga Jutaite (Aurora), Martina Jablonskyte (Lina), Rudolfas Jansonas (Jonas), Vytautas Kaniusonis (Mantas). Gyártó: Acajou Fılms / Tremora. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 124 perc.

A science-fiction köztudottan elsősorban férfizsáner, így aztán nem túl meglepő, hogy romantikus mutációi is főként a férfilelkeknek kedveznek, legyen a hős mechanikus überfrau-t megszelidítő szemétpréselő robot (Wall-E), szerelmes tűzőr (451 Fahrenheit) sebzett szivű időutazó (Somewhere in Tıme) vagy éppen a virtuális valóságban boldogságot kereső geek (Szerelmes Thomas). Az utóbbi tematika európai hagyományát (La jetée, Nyisd ki a szemed) követő Eltűnő hullámok akár az idei Spike Jonze-féle A nő modern művészfilmes párdarabja is lehetne, AI-szoftver helyett konkrétan egy álomnővel: a litván rendezőnő (!) férfihőse, Lukas egy kómában fekvő paciens agyába küldött virtuális felfedező, aki azonban már az első tudattúra alatt hátat fordít eredeti neurobiológiai küldetésének, mihelyt az idegen elme mélyén egy rejtélyes szépségre akad, akivel azonnal lángra lobbanak egymás iránt.

A Gyűjtőnő erősen önreflektiv nődrámájával (főszerepben egy beszédterapeutanővel, aki apja traumatıkus halálát követően bezárkozik az önmagáról készült film- és videóképek világába) indult Buozyte első műfaji kalandtúrája sem a zsánertől manapság elvárt akcióbőseggel, sem a klasszikus irodalmi hagyományokhoz hű tudományos problematikával nem kísérletezik (hiába a sok hangzatos tudós-párbeszed): az Eltűnő hullámok inkább medidativ hangulatú és igen erős drámai töltesű love story, amelyen kissé lötyögnek a hivalkodóbb zsánerjelmezek. Viszont amint belépünk a románc belső elmevilágába és az alkotónő a furcsa pár szenvedélyére összpontosít, akár a hatásvadászabbra hangszerelt szexjelenetek is megtelnek valami hipnotikus erővel – így még a hosszan kitartott néma epizódokban sem engedi nézőjenek, hogy mentálisan csatornát váltson, felidézve magának az Eredet vagy a Sejt ütősebb virtuál-pillanatait.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11647