KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Michel Houellebecq elrablása

Vajda Judit

L’enlèvement de Michel Houellebecq – francia, 2014. Rendezte és írta: Guillaume Nicloux. Kép: Christoph Offenstein. Szereplők: Michel Houellebecq (Houellebecq), Mathieu Nicourt (Mathieu), Maxime Lefrancois (Maxime), Francoise Lebrun (Francoise). Gyártó: Les Films du Worso. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 93 perc.

 

Michel Houellebecq híresen pesszimista francia író, botrányfigura és a popkultúra viszonya olyan szoros (lásd például az ő fotójával ellátott, Kiábrándult Értelmiségi név alatt futó mémsorozatot), hogy semmi meglepő nincs abban, ha a címszereplésével forog le egy film. Főleg, hogy Houellebecq intim viszonyt ápol a mozgókép világával: nemcsak több művét adaptálták, de ő maga is rendezett, sőt apróbb szerepekben is feltűnt már. A térkép és a táj című regényében pedig megjelenik egy, az íróval feltűnően sok hasonlóságot mutató figura, akit Michel Houellebecq-nek hívnak.

Michel Houellebecq-nek hívják a Michel Houellebecq elrablásának Michel Houellebecq által megformált főhősét is – ahogy saját néven szerepelnek a film további résztvevői is. De ezt leszámítva is mérget vehetünk rá, hogy az alkotás nem szabályos emberrablós thriller. Erről elsősorban maga a főhős/főszereplő gondoskodik. Lelkialkatával összhangban például a legkevésbé sem rázza meg, hogy elrabolták, és megpróbálja ugyanúgy élni tovább az életét, melynek legfontosabb része, hogy meglegyen a napi betevő piája és cigarettája. További, a zsánerfilmmé válás ellenében ható tényező, hogy még utalás szinten sem derül ki, ki a film főgonosza, azaz a Houellebecq elrablására megbízást adó illető.

Guillaume Nicloux korábban egy veretes irodalmi adaptáció (Az apáca) mellett szabályos thrillereket (Személyes ügy, Az őrület vonzásában) is rendezett, most azonban mindent elkövet annak érdekében, hogy dekonstruálja a műfajt. Erre irányuló törekvései egy nemcsak kétértelműségeket, de hagyományos vígjátéki, sőt burleszk-elemeket is bevető humorban csúcsosodnak ki, és zseniális az is, ahogy egyes motívumokban (imitált verekedés, az agresszió váratlan kitörése, „autós üldözés”) mégis visszalopja a kiindulási alapul szolgáló zsáner elemeit a filmbe.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11759