KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel

Simor Eszter

The Second Best Ex Marigold Hotel – brit, 2015. Rendezte: John Madden. Írta: Ol Parker. Kép: Ben Smithard. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Dev Patel (Sonny), Tina Desai (Sunaina), Richard Gere (Guy), Judi Dench (Evelyn), Bill Nighy (Douglas), Maggie Smith (Lavinia). Gyártó: Blueprint Pictures / Participant Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 120 perc.

Az első film sikere után érthető az a szentimentalizmus és nosztalgia, ami arra késztethette John Maddent, hogy megrendezze a Keleti Nyugalom – A Marigold Hotel második részét. Az önironikusan csak „második legjobbnak” keresztelt folytatás (az eredeti cím: A Második Legjobb Marigold Hotel) leplezetlen célja, hogy az idősebb korosztályt ismét becsalogassa a moziba: hatvan év alatt a film megtekintése idősebb kísérővel ajánlott.

Az előző filmet is jegyző Ol Parker forgatókönyvírónak nem lehetett könnyű dolga, amikor a népes, már ismert szereplőgárdához kellett kitalálnia új történetet. Érezhetően küszködött is a feladattal, hogy minden egyes karakternek elegendő figyelmet szenteljen és saját cselekményszálat juttasson.

Öreg barátainkat Indiában nem a magas vérnyomás vagy az alacsony nyugdíj problémája, hanem az önmegvalósítás és az elköteleződés kérdése foglalkoztatja. Muriel (Maggie Smith), immár nem vendég, hanem előlépett Sonny oldalán a Marigold társmenedzserévé. Erőiket egyesítve próbálnak meggyőzni egy amerikai befektetőt arról, hogy építsen egy második szállodát. Sonny a közelgő – komoly bonyodalmakkal járó – esküvője (remek bollywoodi táncjelenet!) miatt szeretné az üzletet. A befektető, egy vendégnek álcázott ellenőrt küld a Marigoldba, ám mivel egyszerre két idegen érkezik a szállodába, nem biztos, hogy az új szereplőként színre lépő Richard Gere karaktere a beépített ember. A rengeteg cselekményszálnak és a kiszámítható bonyodalmaknak köszönhetően, a film leginkább egy szappanoperára emlékeztet. A drámai részek melankóliáját a történetet csaknem bohózatba fordító, a karakterek összetévesztéséből adódó gegek humora oldja fel. De A Második Marigold Hotelt nézhetjük akár romantikus komédiaként is, ahol folyamatosan azért szurkolunk, hogy végre beteljesedjen Evelyn és Douglas időtlen szerelme. A cukorsziruppal összeragasztatott epizodikus történetszövés ellenére, Madden érdeme, hogy karaktereit szeretettel ábrázolja és szívet melengető, ahogy a színészveteránok életre keltik őket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12152