KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Toszkánai esküvő

Csiger Ádám

Toscaanse bruiloft – holland, 2015. Rendezte: Johan Nijenhuis. Írta: Maarten Leebens, Tijs van Marle, Anne-Louise Verboon. Kép: Maarten van Keller. Zene: Ronald Schilperoort. Szereplők: Sophie van Oers (Sannie), Simone Kleinsma (Marla), Ernst Daniel Smid (Tom), Lieke van Lexmond (Lisa). Gyártó: Farmhouse Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Szinkronizált. 105 perc.

E holland filmnek már a címében is halmokban áll a giccs: esküvői vígjáték a napsütötte Toszkánában. Sem a romkom ezen alműfaja, sem a helyszín nem túl eredeti választás, trendi és kommersz már annál inkább, de legalább rímel rá a cselekmény. A hősnő holland esküvőszervező, aki gazdag honfitársait adja össze Toszkánában. Ahogy az a klisékönyvben meg van írva: a romantikus és perfekcionista nő munkalkoholistává vált, szerelmi életét elhanyagolva magányos és frigid lett, de aztán találkozik kiköpött ellentétével. A soron lévő vőlegény tanúja egy léha, nőfaló, anyagias válóperes ügyvéd, akivel első pillanattól ki nem állhatják egymást, tehát a rázós kezdet után végül összejönnek.

Ami a romantikát illeti, az alkotók minőség helyett mennyiségben utaznak, futószalagon szállítják a műfaji attrakciókat. Mint B-kategóriás horrorban a belezés vagy akciófilmben a bunyó, itt is menetrendszerűen érkeznek a látványelemek, legyen az csók vagy tájkép. A játékidőre jutó házassági ajánlatok száma elképesztően magas, a film összes (majdnem tucatnyi) fontosabb karaktere készül kimondani a boldogító igent a cselekmény valamely pontján, úgy féltucat párkapcsolat hiúsul meg és ugyanennyi marad tartós, az ifjak mellett pedig a szülők is oltár elé állnak (hogy a korosabb néző is tudjon kivel azonosulni). Komédiaként viszont már nem nyújt ilyen erős teljesítményt a film: alaphelyzetében semmiféle humoros bonyodalom nincs, olcsó és felszínes poénok töltik ki a játékidőt, „tévedések vígjátékától” holland-olasz kulturális ellentétekig. A film egyetlen apró pozitívuma, hogy nyomokban holland vonásokat tartalmaz, van benne egy csipetnyi Verhoeven és Warmerdam fekete humorából, ami biztosan lemorzsolódna az amerikai remake-ből, de ez korántsem kompenzálja a nagyregényes tempót, a lejárt szavatosságú sablonokat, és a gyér komikumot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12154