KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halálos iramban 7

Huber Zoltán

Fast & Furious 7 – amerikai, 2014. Rendezte: James Wan. Írta: Chris Morgan, Gary Scott Thompson. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Vin Diesel (Dominic), Paul Walker (Brian), Dwayne Johnson (Hobbs), Jason Statham (Shaw). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 138 perc.

 

Autós videójátékokat imitáló Holtpont-koppintásból az új évezred első számú akció-szériájává hízni igen figyelemreméltó teljesítmény. A töretlen sikert a felszínes szemlélő hajlamos a kocsik-nők-tesztoszteron szentháromságával elintézni, ám a csillogó motorház alatt jóval rafináltabb konstrukció dolgozik. A kínálatban nincs még egy franchise, mely esetlegesen, lépésről-lépésre komplex univerzumot teremtett maga köré. A növekvő bevételekkel újabb szereplők érkeztek, az utcai versenyzők mesteri tolvajokká, majd világmentő szuperhősökké mutálódtak, míg a redundáns benzin-pornó sziklaszilárd morális kódrendszeren nyugszik. Származás helyett a volánnál dől el, ki az igaz ember, illetve minden út a családhoz vezet.

A hetedik etap csapata már egyértelműen a Bosszúállók vívódások és álarcok nélküli vulgár-kiadása. Hőseink egy-egy erényt testesítenek meg, a klipekből kirajzolódó film-kollázst ad hoc fordulatok és az irónia önhatárát súroló panelbölcsességek tartják össze. A patikamérlegen súlyozott megaprodukciók uralma idején kimondottan üdítő az olyan látványmozi, mely nincs agyongondolva és nem is veszi magát túlzottan komolyan. A valószerűség paradox kényszerének kínosan megfelelni vágyó versenytársakkal szemben itt minden alkotóelem a színtiszta attrakciót szolgálja. A brutális pixelörvényekben és dagályos eposzokban gondolkodók csúnyán alábecsülik a büszkén vállalt öncélúság, a keresetlen hatásvadászat, a primér egyszerűség erejét. Alkotóink fenntartások nélkül túlpörgetik a receptet, bő két órára tátott szájú kiskamasszá változtatják a célközönséget. Ilyen töménységben a giccsből naiv pop-art, kortárs mítosz kerekedik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12231