KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Alice Tükörországban

Varga Zoltán

Alice in Wonderland: Through the Looking Glass – amerikai, 2016. Rendezte: James Bobin. Írta: Linda Woolverton. Kép: Stuart Dryburgh. Zene: Danny Elfman. Szereplők: Mia Wasikowska (Alice), Johnny Depp (Kalapos), Sacha Baron Cohen (Idő), Helena Bonham Carter (Vörös Királynő). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 113 perc.

 

„Ki gondolta volna még nemrég, hogy a trükk a fantasztikum ellenségévé válhat?” – ezt a kérdést Király Jenő a mára remélhetőleg elfeledett Sommers-féle Múmia kapcsán tette fel, s most az Alice Tükörországban apropóján lehet elgondolkodni rajta. Hat éve a Tim Burton által jegyzett, de a Disney Stúdiónál készült Alice Csodaországban-változat a rendező és a Lewis Carroll-mesekönyvek igazi rajongóit egyaránt elkeseríthette, a tiritarka sárkányölős fantasy ugyanis alulteljesített a burtoni ihlet felmutatása és a carrolli bájos nonszensz megőrzése terén – csak hát a kolosszális bevételek egyenes utat jelentettek a folytatáshoz.

Noha maga Lewis Caroll is továbbszőtte kis hősnője kalandjait, a filmvásznon még nem folytattak egyetlen Alice-feldolgozást sem; a végeredmény ismeretében ez aligha mondható sajnálatosnak. A televíziós komédiaműsorok felől érkező, de már egészestés Muppets-filmet is maga mögött tudó James Bobin rendezésében készült Alice Tükörországbannak persze még annyi köze sincs Carroll szövegéhez, mint az első résznek volt: a figurák átvételén kívül alig valami. A már ismert alakok jórészt statisztaszerepben vesztegelnek a hajánál fogva előráncigált sztoriban: a Bolond Kalapos végzetesnek tűnő mélabúját Alice csak azzal orvosolhatja, ha visszamegy az időben és megmenti barátja családját (!) – ennek keretében nemcsak a Vissza a jövőbe-trilógiából ismerős időparadoxonok motívumát dobják be az alkotók, de a manapság oly divatos eredettörténetek szervírozását is kipipálják. Az egyetlen valóban érdekesnek ígérkező új szereplőt Sacha Baron Cohen testesíti meg, azonban a félig emberként, félig mechanikus óraszerkezetként megformált Idő ideje előtt szorul háttérbe, szimpla üldözővé degradálódva olvad fel a gigantikusan érdektelenné váló hajsza fárasztó forgatagában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12809