KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A könyvelő

Vajda Judit

The Accountant – amerikai, 2016. Rendezte: Gavon O’Connor. Írta: Bill Dubuque. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Mark Isham. Szereplők: Ben Affleck (Chris), Anna Kendrick (Dana), J.K. Simmons (King), Jon Bernthal (Brax), John Lithgow (Black). Gyártó: Warner Bros / Electric City Entertainment / RatPac-Dune. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 128 perc.

 

Az autista hőssel a főszerepben készült filmek nyolcvanas-kilencvenes évekbeli aranykora (Esőember, A kód neve: Merkúr, A csend fogságában) után az utóbbi években ismét teret követelnek maguknak ezek a vásznon a valóságnál sokkal népszerűbb figurák (Temple Grandin, Kódjátszma, X + Y). A könyvelő központi karaktere emellett a filmet rendező Gavin O’Connor életművébe is tökéletesen illeszkedik, hiszen meglepő módon ugyanolyan kemény (sőt keményebb), mint a Csoda a jégen, A zsaruk becsülete vagy a Warrior – A végső menet figurái. A még meglepőbb pedig az, ahogy A könyvelő flashback jelenetei gyönyörűen megmagyarázzák, mégis hogyan történhet, hogy a címszereplő nem nyápic aktakukac, ellenben egy veszélyes katona képességeivel bír. A szóban forgó flashbackek ettől függetlenül is olyan csodaszépek, hogy bármely súlyos filmdrámában megállnák a helyüket – ha nem tudnánk, hogy akcióthrillert nézünk, csak ezeket a képsorokat tekintve a mű simán elmenne igényes művészfilmnek.

Az igényesség pedig azon a téren is jellemző az alkotásra, hogy fősodorbeli hollywoodi filmhez képest szokatlanul bonyolult a szerkezete. A könyvelő négy cselekményszálat futtat egyszerre: a címszereplő aktuális kalandjai és az említett flashbackek mellett külön szálat kapnak a hősünk után nyomozó ügynökök, illetve egy bizonyos rosszfiú is, akinek csak a legvégén kapcsolódik össze a sztorija a többiekével – kifejezetten katartikus hatást keltő módon. S miközben a mű zsánerfilmként is meglehetős izgalmakat tartogat a néző számára, a bűnügyi vonal valójában csupán MacGuffinként szolgál ahhoz, hogy O’Connor kifejthesse igazi mondanivalóját, ahogy azt tette már korábban fent említett alkotásaiban is. Ha a mélyére ásunk, A könyvelő is egy olyan maszkulin melodráma, amely a férfi hősök egymáshoz való viszonyáról mesél nemcsak lényeges, hanem talán örökérvényű dolgokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13004