KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Váratlan szépség

Tüske Zsuzsanna

Collateral Beauty – amerikai, 2016. Rendezte: David Frankel. Írta: Allan Loeb. Kép: Maryse Alberti. Szereplők: Will Smith (Howard), Kate Winslet (Claire), Edward Norton (Whit), Michael Pena (Simon), Helen Mirren (Brigitte), Keira Knightley (Aimee). Gyártó: Palm Star Media / Anonymous Content / Village Roadshow Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 96 perc.

 

A világszerte a karácsonyi tévézés álomgyári szimbólumává vált Az élet csodaszép vagy a csillogó humorral és lefegyverző romantikával átszőtt, brit szerelmi tabló, az Igazából szerelem derűjével szemben a 2016-os szívmelengető ünnepi vendég, a Váratlan szépség elsősorban a mindenre elszánt könnyfakasztással próbált felvételt nyerni a verhetetlenek klubjába. Hőse, Howard, az egykor sikeres reklámügynökségi guru, kislánya elvesztése után két évvel még mindig élő halottként jár-kel, munkahelyén is csak fizikailag van jelen. Gondoskodó barátai, egyben kollégái, attól tartva, hogy Howard töretlen gyásza miatt akár útilaput is kaphatnak év végi bónuszként, végül úgy döntenek, könnyítenek a férfi szenvedésén és a sajátjukon is. Maradék kreativitásukat összeszedve, három színészt bérelnek fel a Halál, az Idő és a Szeretet alakítására és ráküldik őket Howardra, hogy visszahozzák az életbe és ugyanezzel a lendülettel alkalmatlanná is nyilvánítsák a főnöki feladatokra.

Az ördög Pradát viselt jegyző könnyűiparos, David Frankel filmje, motívumait tekintve egyfajta modern utánérzése Dickens Karácsonyi énekének – alaphelyzetével komplikált érzelmi és erkölcsi döntéseket is feszegetne, az igazi terhek azonban végül nem az empátia fogalmát sajátosan átértelmező szereplőket sújtják, inkább a nézőket, akiknek igazolniuk kéne, hogy összetett élethelyzetről és nem elhibázott forgatókönyvről van szó. A Váratlan szépség gyászploitation filmje a legolcsóbb hatáskeltő eszközökkel operál, sőt a garantált hatás kedvéért a gyermekhalál központi tragédiáján túl három mellékszálhoz is saját tragédiákat rendel, amelyek túlhevült jutalomjátékok formájában ömlenek a nézőre. Sem sztárparádés díszcsomagolása, sem meglepetés-fordulata nem képes megmenteni Frankel melodrámáját a művészi öngyilkosságtól – ezt az émelyítő karácsonyi puncsot még az ünneplopó Grincs is érintetlenül hagyná.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13079