KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Arthur király: kard legendája

Kránicz Bence

(King Arthur: Legend of the Sword) – amerikai-ausztrál, 2017. Rendezte: Guy Ritchie. Írta: Guy Ritchie, Joby Harold, Lionel Wigram. Kép: John Mathieson. Szereplők: Charlie Hunnam (Arthur király), Eric Bana (Uther Pendragon), Jude Law (Vortigern), Djimon Hounsou (Sir Bedivere). Gyártó: Safehouse Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Brexit árnyékában a megtépázott brit nemzettudatra igencsak ráfér egy erőtől duzzadó, térhatású adaptáció az Arthur-legendából, pláne, hogy a legutóbbi moziváltozat, amely felvonultatta a kerekasztal lovagjait, éppen a bevándorlók által épített Anglia mára kissé kínossá vált képét mutatta. Az Antoine Fuqua rendezte, realisztikus középkor-ábrázolásra törekvő Arthur király és a friss verzió között jobbára csak az Asylum vonatkozó trashfilmjét és a legendát óvatosan kerülgető, elhasalt produkciókat (Az utolsó légió, A varázslótanonc) jegyezhettünk fel, Guy Ritchie fantasybe oltott lovagregénye így végre megadhatja a királynak, ami jár neki.

Ritchie időközben Hollywood megbízható iparosává érett, egykori felségterületét, a kelet-londoni kisgengszterek kedélyes szemétdombját hátrahagyva százmilliós produkciókért felel. Mi több, nagyszabású bérmunkái többnyire jól sikerültek (különösen az első Sherlock Holmes és Az U.N.C.L.E. embere), és A kard legendájával sem okoz csalódást. Ezúttal némi korszak- és műfajváltás árán visszatér a régi környékre: a bordélyban felnőtt Arthur és cimborái épp olyan ízesen és klipes vágások közepette sztorizgatnak, mint egykor a Török és társaik. Kemény öklű hősünk meg is elégedne a kispályával, de el kell foglalnia az őt megillető trónt – ebben a lendületesen elmesélt, a széttartó stíluselemeket magabiztosan összeforrasztó, szuperhősösre fazonírozott Arthur-mondában nem nehéz a szintet lépett rendező karriertörténetét látni, aki szájszagú megélhetési bűnözők helyett immár nagyra hivatott férfiak fantasztikus hőstetteivel foglalkozik. Kezében az Excalibur digitális marsallbottá válik, amellyel szétcsap a gonoszkodó főurak között, körmönfont varázsigék helyett a kedvenc négybetűs szavait vágva ellenfelei képébe. Végül mindenki megkapja, amiért jött: a britek a felpumpált eredetmítoszt, a multiplex-közönség az élethű harci elefántokat, a régi Ritchie-rajongók pedig némi kelet-londoni tájszólást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13258