KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

7 vérfagyasztó nap

Benke Attila

7 Days in Entebbe – angol, 2018. Rendező: José Padilha. Forgatókönyv: Gregory Burke. Kép: Lula Carvalho. Szereplők: Rosamund Pike (Brigitte Kuhlmann), Daniel Brühl (Wilfried Böse), Eddie Marsan (Shimon Peres), Ben Schnetzer (Zeev Hirsch), Nonso Anozie (Idi Amin), Lior Ashkenazi (Yitzhak Rabin). Gyártó: Participant Media / Working Title Films. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 107 perc.

 

A szuperhősfilmek által uralt fősodorban üdítően hatnak a kortárs globális krízisekre reflektáló történelmi témájú vagy jelen idejű politikai thrillerek (Argo-akció, Az U.N.C.L.E. embere, Atomszőke, Barry Seal, Vörös veréb). A máig megoldatlan izraeli-palesztin konfliktusról szól a 7 vérfagyasztó nap, melyet az a José Padilha rendezett, akinek a brazil alvilággal és a fehérgalléros bűnözéssel foglalkozó kiváló bűnfilmjeit, a Elit halálosztókat és a remek Narcos-tévésorozatot köszönhetjük.

A politikai thriller az 1976-os ugandai túszdrámát dolgozza fel, melynek során a Palesztin Népi Felszabadítási Front harcosai és a német szélsőbalos Forradalmi Sejtek két aktivistája (Brigitte Kuhlmann és Wilfried Böse) foglyul ejtették a Tel-Avivból Párizsba tartó gép utasait a helyi diktátor, Idi Amin Dada támogatásával az entebbei reptéren, és a túszok életéért cserébe bajtársaik szabadon engedését követelték az izraeli kormánytól, illetve az ENSZ-től.

Padilha komplex módon vitte vászonra a korábban már többször megfilmesített történetet: még a szörnyetegnek tartott terroristákat is szenvedő, kételkedő emberként mutatja be, és a mentőakciót kiötlő civakodó politikusokból sem csinál hőst. Kiváltképp érdekes a Daniel Brühl és Rosamund Pike által páratlan hitelességgel eljátszott két német terrorista, akik ha sokszor bántóan didaktikus dialógusok formájában is, de a radikalizmus kérdéseit feszegetik: miközben a náci Németország múltjával küzdő páros Izraelt nevezi gonosz fasiszta államnak, maguk is egyre inkább a nácikhoz válnak hasonlóvá (ártatlan zsidókat kellene kivégezniük a származásuk miatt). A 7 vérfagyasztó nap nagy érdeme, hogy sok más kortárs thrillerrel ellentétben nem bagatellizálja el a politikai témát, ha a fő sztorival párhuzamosan kibontakozó szimbolikus táncjelenetek rontják is a film komolyságát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13678