KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Nyitva

Csiki-csuki

Kolozsi László

Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje szatirikus párkapcsolati vígjáték.

 

Két egymást már nem szerető, de mégis még együtt élő ember kapcsolata is drámai, ahogy két, egymást szerető, de a szenvedély hőfokának csökkenésétől megriadó ember kapcsolata is az. Míg az első esetben a dráma véres vitába is torkollhat, elérkezhet ahhoz a ponthoz, amikor a másikkal, annak idegesítő szokásaival már annyira tele van mindkét fél, hogy a kapcsolat nem csupán elviselhetetlenné és kibírhatatlanná, de életveszélyessé is válik, a másik eset nagyobb valószínűséggel torkollik komikumba, a megkönnyebbülést és a másik fontosságát, valódi szépségének felismerését jelentő nevetésbe. A hideg párkapcsolat műfaja a domestic thriller, a másodiké a romantikus komédia. A Holtodiglan és a Lány a vonaton sikere idején, úgy tűnik az első a bevettebb forma, de kétségtelen, hazánkban különösen, van igény a könnyebb, nem depresszív változatra is. Romkom-igényünket kielégíteni hivatott a Nyitva, Nagypál Orsi filmje, a korszerűtlenebb verzió, egy olyan komédia, aminek hajtóműve a kilencvenes évekből származik, abból az időből, amikor a szerelmi vígjáték még Hollywood egyik vezető műfaja volt. Ám ez a köhögő, húsz éves motor ma már nem menne át minden műszaki teszten.

Nem egy kedves házaspár, akikkel összejárunk, hasonló problémákkal küzdhet, mint a filmbéli Fanni és Bálint. Az, hogy a házasságuk válságára kitalált megoldásaik teljesen mások, mint amit a Nyitva fiatal párjánál látunk, és hogy ezt a megoldást – a nyitott kapcsolatot – még az állandóan félrelépők sem tartják megoldásnak, nem lenne elegendő ok arra, hogy kijelentsem, a Nyitva minden humoros pillanata ellenére sem működik, sőt olykor olyan unalmasnak tetszik, mint az ismerős párok bármelyikének házi magánvetítése az aktuális nyaralásukról. A romkomok, akárcsak az előzménynek tekinthető screwball komédiák, egy sajátos szabályok szerint felépülő, zárt világban játszódnak, így nem igazán kérhető számon, hogy a valóságos világunk törvényei e világban nem működnek. De sajátos világukban is elengedhetetlen, hogy a két központi alak olyan legyen, akiért tudunk izgulni. Tudjunk izgulni azért, hogy e két – nem is feltétlenül szimpatikus – központi figura egymásra találjon (újra és megint).

Fanni az excentrikus, kissé bolondos anyakönyvvezető figurája eredeti screwball figura lenne (bolondosságának velejárója, hogy nem állítja be az ébresztést sohasem egész órára), de problémai, és ahogy problémáit kibeszéli, inkább nyavalygásnak hat, nem egy őszinte párbeszéd kezdeményezésének. Mindez messze nem a Fannit alakító Radnay Csilla hibája, sokkal inkább annak tudható be, hogy a párbeszédek – és a vallomások is – túl direktek. Alig marad valami a szöveg alatti, a ki nem mondott tartományban: vagyis a párbeszéd szinte semmit nem bíz sem a színészre, sem a nézőre. Márpedig a szöveg és a cselekmény kiszámíthatósága azzal jár, hogy alig fél óra múltán már sem az urológus Bálinttal, sem pedig a kedvesével nem tudunk együtt menni. Úgy érezzük, ebben a valóságos élethez közelíteni akaró, de valójában nagyon is művi világban, ahol szinte senkinek sem látszik valódi emberi figurának – talán csak az egyik barátnő anyukát adó Jordán Adél, illetve egy fiatal, leszólított lány a bárban a kivétel – mindig, mindenki éretlen, párkapcsolatra alkalmatlan. Ez annak is betudható , hogy nincsenek felmutatva a szereplők választási lehetőségei, nincsen a választásoknak tétje: a „bemennek-e swinger bárba együtt”, a „felhívnak-e harmadiknak egy lányt”, a „félrelépnek-e mással” stációkban mintha nem is választhatnának mást hőseink, csak a rossz, a kínos, az egymástól eltávolító megoldást.

Ráadásul a filmen még az sem segít, hogy Nagypál Orsi rendező remek stábot választott: Herbai Máté operatőr kompozíció közül a (mindig hálás) diszkó-jelenet különösen hatásos, Breckl János ruhái a sajátos univerzumban tökéletes egyenruhák, és jól működik Moldvai Márk filmzenéje is. Az sem segít, hogy elkerülve a romantikus komédia aranykorának sémáit, nem csupán a férfi szubjektívjén át látjuk a történetet. Látható a törekvés, hogy olyan párt mutasson be a rendezőnő, ahol egyenlőség van – a háztartási feladatokból például Fanni és Bálint egyformán kiveszi a részét –, a Nyitva mégis olyan, mintha az alkotókat meg sem érintette volna mindaz, ami a nők helyzetét kutató társadalomtudományokban a kilencvenes évek óta történt. Reménykedjünk abban, hogy a domestic thrillerünk majd jobban fog sikerülni.

 

NYITVA – magyar, 2018. Rendezte és írta: Nagypál Orsi. Kép: Herbai Máté. Zene: Moldvai Márk. Vágó: Mezei Áron. Producer: Kálomista Gábor. Szereplők: Radnay Csilla (Fanni), Kovács Lehel (Bálint), Péterfy Bori (Szandra), Ötvös András (Ernő), Jordán Adél (Eszter), Brasch Bence (Dávid). Gyártó és forgalmazó: Megafilm Kft. 96 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13833