KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Hunter Killer-küldetés

Huber Zoltán

Hunter Killer – amerikai, 2018. Rendezte: Donovan Marsh. Írta: Don Keith és George Wallace regényéből Jamie Moss és Arne Schmidt. Kép: Tom Marais. Zene: Trevor Morris. Szereplők: Gerard Butler (Glass), Gary Oldman (Donnegan), Common (Fisk), Michael Nyqvist (Andropov), Ilia Volok (Suterev). Gyártó: Original Film / Millennium Films / G-BASE. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 122 perc.

 

A tesztoszteron légköbméterenkénti koncentrációja zárt, nyomás alá helyezett fémcsövekben törvényszerűen növekszik. A tengeralattjáró eszményi macsófilmes helyszín, hisz nemcsak szűk terekbe kényszeríti a szilaj férfihordát, de járműként és fegyverként is látványos. A legfrissebb merülős kaland alkotói ráadásul nem elégedtek meg az egyenruhák, műszerek és halálos veszélyek ikonográfiájával, a reagani hősideál teljes palettáját végigzongorázzák. A világot megmentők nemcsak a víz alatt, a földön és a levegőben is küzdenek, sorra pipálva ki az összes kötelező harci cselekményt a lángcsóvát húzó rakétáktól a kiscsoportos kommandózásig.

A militáns fegyverpornó katonás rajongói a Hunter Killer küldetés láttán gyakorlatilag egy jó kis hidegháborús díszszemlén érezhetik magukat. Mintha újra 1988-at írnánk és a legmenőbb filmeket még mindig a Cannon logója vezetné be. Ha a VICO szellemiségében magyarított, eredetileg is tökéletesen értelmetlen, ám cserébe tényleg gránitkeménységű cím nem orientálna eléggé, az első jelenet határozottan jelöli ki a fő irányokat. Leendő hősünket, az élet iskolájában edződött kapitányt a havas vadonban, íjjal a kézben, szarvasvadászat közben pillantjuk meg és innen nincs megállás. Bár a hajmeresztő sztori nem áll túl erős lábakon és nagyjából a Vadászat a Vörös Októberre, az Atomcsapda és Az utolsó esély fontosabb momentumait ötvözi, a menetrendszerű akciójeleneteket egyben tartja. A szűkebb célközönség megkapja a maga lőporos adagját, a film viszont nem annyira jó és nem annyira rossz, hogy másokat lázba hozzon. Az egyetlen igazán bűnös élvezetet a kortárs mezőny egyik legvalószerűtlenebb figurája, Gerald Butler garantálja. A skót színész úgy tud takarék Nicholas Cage-üzemmódban játszani, hogy közben mintha egészen máshol járna fejben. A nosztalgia mellett a film az ő különös aurája miatt nem merül el teljesen a mélyben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13924