KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Nagyon nagy Ő

Tosoki Gyula

 

A Farrelly-fivérek az altáji humor programadóiként híresültek el nyolc évvel ezelőtt Dumb és Dumber című, finoman fogalmazva ellentmondásos filmjükkel, és ezt követő munkáikban tovább erősítették pozíciójukat az alpári vígjátékok sztahanovistái közt. Ám várható volt, hogy idővel ráunnak az egészre: legfrissebb opusukban a kurafiak szakítottak mindeddig makacsul következetesnek látszó szemléletmódjukkal, mely szinte kizárólag a testnedvek tengerében feredőző és a politikai korrektség hínárjában vergődő figurák számára biztosított terepet filmjeikben.

A nagyon nagy ő mintha a PC-terrorral dacoló mozik szülte trend ellenhatásaként készült volna. Hal, a nőkben csupán azok fizikai paramétereit értékelő figura szemlélete egy hipnózis során megváltozik: a kúra után már csak a hölgyek belső tulajdonságait képes észrevenni, és azok küllemével szemben vakká lesz. Amikor találkozik a másfél mázsás, ám tündöklő lelkületű békehadtestbeli Vénusszal, első látásra beleszeret, és hiába igyekeznek barátai lebeszélni a liezonról az érzelmeiben megátalkodott hőst, ő nem tágít. Külcsín és belbecs ellentmondása azonban idővel napvilágra kerül, és Halra – szó szerint – ráomlik a valóság.

A filmet azonban nem kell temetni. Igaz, a vaskosabb gegek ezúttal hiányoznak, a poénok éle azonban alig csorbult. Annak ellenére sem, hogy a Farrellyk méterekkel hátrébb léptek a közönség provokálását illetően: A nagyon nagy ő kifejezetten érzelmes, sőt – a végkifejlet felé közeledve – még érzelgősnek is mondható darab. A direktorduó rajongóinak kemény magja feltehetően visszalépésként értékeli majd, a film szédületes sikere az Államokban azonban azt jelzi, hogy a közönség jelentősebb – „horizontálisan hátrányos helyzetű” – része díjazza a rendezők erőfeszítéseit. A megaláztatás elviseléséért folytatott harc egyszerre humoros és megrendítő: a Farrellyk ezen – egyrészt emelkedett, másrészt lapos – gondolat jegyében forgatták új művüket, pályájuk során most először bizonyítva, hogy a szőrös mellkas érző szívet takar.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2530