KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjjel-nappal fiatalok

Ágfalvi Attila

 

A Late Night Shopping (nem vagyok hajlandó azt az iszonyú, bizonyára a komplexusokkal terhes KISZ-múlt és a hatvanas-hetvenes évek újmagyarja ihlette, bornírt magyar címet használni) négy hétköznapi (vagy annál azért mégiscsak kissé fotogénebb) angol fiatal néhány napjának laza, pergően színdarabszerű dialógusokkal és sallangmentes, de azért kellően divatos (vagy jóindulatúan: korszerű) stílusban előadott, zeneileg ugyancsak korszerűen megtámogatott története. Hőseinkben egy dolog közös: mindannyian éjszaka végzik egyformán egyhangú, közepesen embertelen munkáikat: Sean kórházi betegtologató, Vincent segédmunkás egy szupermarketben, Lenny telefonos tudakozóban dolgozik, Jodey pedig elektronikus alkatrészeket szerel. Munka után ugyanabban az éjjel-nappal nyitva tartó presszóban ücsörögnek, innen származik ismeretségük, amit több-kevesebb erőfeszítéssel próbálnak barátsággá feltornázni. Fiatalokról lévén szó, a konfliktust természetesen szerelmi életük váltja ki, ami, természetéből adódóan, kusza, olyannyira, hogy a szálak a kis közösségen belül is váratlanul összefonódnak. Hogy ki kinek a barátnőjével mikor, hogyan és miért mit csinált, az majd a moziban kiderül. Ennél talán fontosabb itt megemlíteni, hogy a hosszú évek óta kiváló-megbízható brit filmtermés újabb darabbal gazdagodott (noha ezúttal inkább az utóbbi fajtából). Ha eddig nem fejtettük meg ennek az irigylésre méltóan egyenletes színvonalnak a titkát, most sem fogjuk: nem valószínű, hogy a képzetlen angol melósok nagy átlagban ezekhez a fiúkhoz-lányokhoz hasonlóak, a forgatókönyv is inkább színpadi, mint filmes erényekben gazdag, a százszor látott tárgyi környezet, látványvilág sem tölt el a felfedezés élményével, a zene meg pont olyan jellegtelen-noha-érzelemdús, mint a minket Pesten ha kell, ha nem körülvevő hangkulisszának a fiatal értelmiség által kedvelt változata. Azonban a film lezser, formás, szellemes, szórakoztató, még ha a nézőben a moziból kilépve nem is marad meg sokkal több, mint (némileg átalakítva) a filmbéli fiatalok sokszor elhangzó, ám mindannyiszor válasz nélkül maradó kérdése: és akkor most mi van?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3449