KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ász

Gáti Péter

Jó néhány évvel ezelőtt – dalénekesi pályafutása csúcsán – a behízelgő hangú slágergyárost, Adriano Celentanót felfedezték maguknak a „fehér telefonos” olasz filmvígjátékok ötletemberei. Zenés és dallamok nélküli kivitelben bárgyú történetek garmadája született ezután Celentano komikusi tehetségére alapozva. Az énekesben kétségtelenül felfedezhető színészi kvalitások közül ezek a filmek azonban kizárólag azt a képességét kamatoztatták, hogy sajátos mimikájával és gesztusaival érzékletesen képes megeleveníteni a harsány derűt sugárzó, vitális olasz kisembert.

A nem túl eredeti történet komikumát az a váratlan ötlet szolgáltatja, hogy Celentano alakította hőse egyik pillanatról a másikra láthatatlanná válik. A póker iránti szenvedélye miatt az Ász gúnynévre hallgató figura ugyanis még újsütetű férjként sem tud ellenállni az ördög bibliájának. Gyönyörű feleségét rögtön a nászéjszakán magára hagyva, vad pókercsatában egy rakás pénzt nyer. Már majdnem haza is ér a hitvesét minden bizonnyal megvigasztaló jó hírrel, amikor bérgyilkos végez vele. Mások számára láthatatlan szellemként tér meg vágyakozó arájához, szellemesnek szánt, de módfelett erőltetett humorú bonyodalmak lavináját indítva el ezzel. A rövid időre földre szállt vígjátéki Orpheusz itt-tartózkodásának egyetlen célja az, hogy az asszonykának segítsen új társat találni. Castellano és Pipolo szellemekkel szellemeskedő poénjai épp oly „láthatatlanok” a néző számára, mint jobblétre szenderült Ászunk porhüvelye a halandóknak ebben a kínosan együgyű mesében.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/11 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5166