KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Rainer Werner Fassbinder

Györffy Miklós

 

Azt szokták mondani mostanában az ilyesmire: jelenség. Régebben talán azt mondták: fenomén. Ilyen jelenség, fenomén volt életében és halálában a 37 éves korában váratlanul elhunyt Fassbinder.

Mint az itt folytatólagosan közlésre kerülő életrajz egyik szereplője, Fassbinder egyik közeli munkatársa is kijelenti: nem készített egyetlen olyan filmet sem, amelyben tökéletesen és mindenestül benne volna, amely önmagában véve is remekmű volna. Fassbinder elsősorban nem ennek vagy annak a halhatatlan remekműnek a rendezője volt, hanem: volt. Volt, aki. Összetéveszthetetlenül jellegzetes és jellemző filmcsináló férfi és filmcsinálási szemlélet-módszer. Legendás korjelenség. Lehet, hogy más is, több is. Lehet, de ma még ez nem látszik világosan, és Kurt Raab – Peter Karsten könyve sem vállalkozik kifejtésére. Könyvük az ember és az általa megtestesített jelenség, sőt, mítosz vallatása. Tehát nem filmtörténet, nem filmesztétika, hanem szubjektív vallomások, tanúságtételek sora.

Bár a könyvet két szerző jegyzi, az igazán Kurt Raab műve. Az ő Fassbinder-élményének foglalata. Kurt Raab amolyan mindenese volt Fassbindernek, amíg össze nem vesztek, színésze, forgatókönyvírója, díszlet- és jelmeztervezője, barátja és csodálója, ura, hűséges szolgálója. Könyve részben az ő emlékezése Fassbinderre és saját pályájára, részben pedig az ő és Peter Karsten, egy-két kisebb Fassbinder-szerep alakítójának és újságírónak az interjúi a Fassbinder-banda néhány kulcsfigurájával. Raab is, a többiek is Fassbindert, az embert és fenomént próbálják megfejteni. Emlékezéseikben nyíltan, magától értetődően és hangsúlyosan jutnak szóhoz az érintettek érzelmi és szexuális, túlnyomórészt homoszexuális hányattatásai.

Válogatásunk a könyv anyagának mintegy a felét közli, hol nagyobb, teljes szövegtömböket, hol kisebb részletek tömörítő montázsát. A szöveg összeállítója és fordítója teljesen mellőzte Kurt Raab személyes, Fassbinder-telen kitérőit, valamint a túlságosan „helyiérdekű” érzelmi belügyeket. Kurt Raab nemcsak mint koronatanú számíthat érdeklődésünkre, hanem mint író is, nem hiába forgatókönyvírás az egyik mestersége, de néha azért elveti a sulykot, és közérdeket tulajdonít magánügyeknek.

A Rainer Werner Fassbinder vágyakozása alá alcímül odaírhatnánk: fejezetek egy életregényből. A Fassbinder-univerzumban netán nem eléggé járatos olvasó kezdetben sok ismeretlen névvel találkozik, akárcsak valamely regényben, amely nem fedi föl mindjárt, ki kicsoda. Mint az ilyen regény olvasójától, a mi olvasóinktól is türelmet és figyelmet kérünk, a fontosabb szereplők kontúrjai mind élesen kirajzolódnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 13. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5721