KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fele-barát-nőm

Sneé Péter

 

„Fakó minden teória, s a lét arányló fája zöld.” Hányan idézték már Goethe maximáját a Faustból, aminek jegyében egykor a cseh „új hullámosok” is lázadtak az életet mesterkélt szabályokba törni akaró igyekezet ellen. A társai közül legtöbbet forgató Karel Kachyna új filmjében ismét visszatér ehhez az „aranyigazsághoz”. Bőven árad művéből a humor, s fel-felcsillannak a néhai groteszk kedves színei. Csupán szelídebben, tartózkodóbb játékossággal, mint a Szekérrel Bécsbe vagy az Éljen a köztársaság! idején. S ettől csöndes, lemondó szomorúság lengi át a filmet.

Mert a mostoha körülmények ellenére is ezernyi édességet kínáló hétköznapi lét mégsem virul tán eléggé ahhoz, hogy eltüntesse a koptatott frázisokat, hogy eltakarja a szemetes utcákat, hol a sétálókat jobban izgatja a szerelem vagy a sör, mint az erkölcs mankóival megtámogatott nagy célok regimentje. „Minden lehet!” – álmélkodik a megszállott Ruzička mérnök (Jiří Menzel kiváló alakításában), amikor csodálatosképpen valami mégis sikerül neki. A vak szerencse röpíti a gyárkapun kívülre – jó- vagy balsorsára? – Fandyt is, a film ifjú hősét (Miroslav Starý játssza nagy átéléssel), aki több érzékenységgel és értelemmel bír annál, semhogy kirekeszthesse figyelme köréből a tényeket, s fiatalabb még, mintsem fáradtan beletörődjék helyzetébe.

A sok hóbortossá fajult egyéniséget zavartan, de beavatkozásra készen méregetik portások, őrök, edzők: vajon mire készülnek épp? Holott ők maradni szeretnének legföljebb, kényelmes, meleg kuckójukban.

A film egyetlen igazi gyengéje a történetet keretező és eredetileg bizonyára ironikus dalocska riasztóan bugyuta magyarítása lett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/02 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6203