KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Világok arca – Baraka

Schubert Gusztáv

„Az élet nem nagy vigalom sehol, de ámulni lehet...” Ekkorát, mint itt persze leginkább csak a moziban. Nincs az a magyar pénztárca (ma még!), amelynek birtokában így körbebámulhatná valaki a világok arcát Luxortól Angkorig, Amazóniától a hindu hegyláncokig. Turistavirtus persze volna, mi más is lehetne ma egy kétgyermekes, bő negyvenes, elvált magyar asszonyka legesleggyötrőbb vágya – olvasom –, mint a rohadt életben egyszer még eljutni a Kanáriákra. Világpolgárnak érzem, ó, Ádám, magam!

Ami persze nem színtiszta élvezet, mint volt ó-Hollywood idején, amikor még gondos maszkmesterek sminkelték simára a világ ősöreg arcát. A Baraka rafináltabb századvégi turistamagazin, tévéhíradókon edzett nézőknek készült körpanoráma, sok-sok magasztos és ritka pillanattal, sok-sok megrendüléssel, az ipanemai plázs aranyhomokját a favelák bűze lengi be, az égi felhőfolyamok a Gangesz mocskos habjaival vegyülnek, a kamera világunk 77 csodája mellé Auschwitz cipőhalmait és a kambodzsai vérmezőket is odaidézi. Így gömbölyű.

Angyali üdvözlet a Sky Channeltől: a „kizökkent világ” mára visszazökkent. Te is lehetsz világpolgár... tizenöt percre, míg belenézel a CNN-be. Hogy Világ nincs, nem volt és – épp a világpolgári optimizmus fényességében – egyre kevésbé látszik lenni? Az ember tragédiája, nem a tévénézőé. A világ az... ami adásba megy. És nincs adásszünet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=665