KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Kolónia

Ardai Zoltán

 

Az NDK-beli alkotógárda ezzel a politikai krimivel a nácizmus egykor szertefröccsent sejtjeinek mai, eleven lüktetésére kívánta felhívni a figyelmet. A megtörtént eseményeken alapuló cselekmény egy meg nem nevezett dél-amerikai országban játszódik, olasz stílusmintákhoz igazított tálalásban. Váratlan lövések, egy halott a helyi Német Öregek Otthona galériáján. Az áldozat később eltűnik a tepsiből. Titkok... Nyomukba eredve Oswaldo, az egyik vezető napilap legelszántabb riportere mind beljebb jut egy állami védettséget élvező szervezet „bugyraiba”. Végül már nem is tud mit kezdeni megszerzett információival: nem szabadul.

Hogy miként lett ebből langyos néznivaló, amely még egy közepesebb maffiafilm kontúros nyomát sem hagyja az utcára lépő nézőben, az nehezen érthető. Nem csak nagy tehetség érheti el, hogy némi feszessége legyen a vásznon az aggodalmaskodó szeretővel, vagy a türelmetlen felsőbbséggel folytatott elmaradhatatlan vitáknak. Elég lenne többet meríteni a mintául vett, jól kimunkált sztenderdek rendszeréből. Ezeket alulmúlni sértőbb, mint az, ha csak inzert közölné: „a főnök, félelmében, veszélyezteti a bátrak sikerét”. Színes mozgást a betűkkel is el lehetne érni. Furcsává azonban éppen az teszi A Kolónia gyengeségeit, hogy amikor maga a szörny jelenik meg előttünk, egy keresztény mezőgazdasági munkakollektíva (és kapcsolatai) álarcában, helyenként valamivel még a kiérdemesült sematizmus nívója fölé is emelkedik a színvonal. Azt a benyomást keltve, hogy talán mégsem volt teljesen fölösleges ezt a filmet elkészíteni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6676