KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A fekete tyúk

Peredi Ágnes

 

Okos, tiszta, ártatlan kék gyerekszemmel láttatni a világot, hálás feladat. De némiképp kockázatos is, mert nehéz elkerülni a szentimentalizmus vádját. A fekete tyúk, a világ leghétköznapibb tyúkocskája, ebben a történetben egy mesebeli király álruhás minisztere, aki a mindentudás csodálatos magocskájával ajándékoz meg egy kisfiút. A kisfiú élhetne akár napjainkban is, de ő Katalin cárnő korában Szentpétervárott egy intézetben nevelkedik, méghozzá nem is annyira rideg környezetben, mint amit az intézetek világáról szóló filmekből megszokhattunk. Egy gyerek számára a világ megismerése azonban – felnőtt szemmel talán apró – csalódások, csodálkozások sorozata, amiből a mese adja a menekvést, és ha nincs anyácska és papácska, akkor egy fekete tyúkocska is csodákat tehet, akit lehet szeretni.

És mindettől lehet egy kicsit meghatódni – ha az ember felnőtt létére nem röstelli –, lehet elnézni a szépen megalkotott képsorokat, amelyek tudatosan váltogatják a valóságot jelző komor barna színeket az álmok világító fehérjével, gondosan ügyelve a korhű szobabelsők és öltözetek szinte festményszerű bemutatására.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/11 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6928