KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Cserebere

Koltai Ágnes

 

Georgi Djulgerov neve a néhány hónappal ezelőtt bemutatott Alkalom szüli a tolvajt című filmjéből ismerős az új bolgár film iránt érdeklődő közönség előtt. Újabb filmje, a Cserebere látszatra két érzelgős szerelmi história felelevenítése. Valójában néhány kusza kép a felszabadulás utáni Bulgária történelméből. Marja, a mai tizenéves fruska (aki a magyar néző számára érthetetlenül érettségi előtt már egy házasságot és egy válást tud maga mögött) személyes találkozót kér az ünnepelt költőtől, Dobrintól, azzal a hátsó szándékkal, hogy kiderítse: nem az apja-e? Hebrencs hősnőnk nem kevésbé hebrencs és heves édesanyja, Kátya ugyanis levelekkel ostromolta az ifjú frontharcos Dobrint, – akit a háború érlelt költővé, s ezt egy kecskerímekkel tűzdelt versben sietett is a világ tudtára adni – és a zavaros családi elbeszélés szerint a poéta egy gyermekkel (a mai Majával) ajándékozta meg az akkor még iskolás kislányt.

Djulgerov a kérdéses apaságot a múlt felidézésére használja fel – az államosítás, téeszesítés ott sem konfliktusmentes időszaka, a ma komikusnak tűnő hősi pátosz, ami az akkori művészetet jellemezte –, villan fel. Maján keresztül a jelent, az ifjúságot ábrázolja – a diktatórikus iskolát, tanárnőt, az egyéniség keresését, a disco bódító, uniformizáló jelenségét. Maja és Dobrin, meg Kátya és Dobrin szentimentális, ügyetlenül formált szerelmi viszonyán nehezen tör át a múlt és jelen képe. A rendező valódi szándéka – a töredezett korkép megrajzolása – nem is érvényesül. Érezhető ugyan némi irónia, távolságtartás, de a filmet sajnálatosan a szerelmi szál uralja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7736