KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Whisky

Turcsányi Sándor

 

Miért, hogy a moziban még véletlenül sem Skócia vagy Amerika jut eszünkbe a whiskyről, hanem Kelet-Európa? Ezúttal, úgy tűnt, mellétrafáltunk, hiszen Uruguay jó messze esik innen. Pedig közelebb van, mint gondolnánk. Már a főcím alatt otthon érezzük magunkat, miénk az utca, az öreg, köhögő autó, a zenét mintha Víg Mihály szerezte volna, a képeket Tarr Béla.

Hovatovább ritkaságszámba megy, ha felnőttek a főszereplők, idős hősöket választani már-már perverzió. A két dél-amerikai – állítólag ifjú titán – rendező mégis ezt tette.

A bő hatvanas Jacobo Koller egy özönvízelőtti zokniüzem tulajdonosa Montevideóban, az ötvenes Marta a hű alkalmazott: titkárnő, művezető egyszemélyben. Az évtizedes (vagy inkább fél évszázados) rutint Jacobo anyjának halála töri meg; a sírkő avatásra megjön a rég nem látott öcs Brazíliából. A magányos ördög Jacobo megkéri Martát, hogy a látszat kedvéért játssza el a feleség szerepét. Herman, a fivér szintén zokniban utazik, csak ő korszerű olasz gépsorokkal, továbbá igazi feleséggel és gyerekekkel is rendelkezik. Nem kell hozzá sok idő, hogy gyanút fogjon: a bátynak nagyon nincs rendben a szénája.

Elfelejtettem mondani, hogy Kollerék zsidók, amire előbb apróbb, később határozott jelek utalnak, és amikor Herman elmeséli Martának a kedvenc zsidó viccemet (ami úgy kezdődik, hogy haldoklik az öreg Kohn és az a poén, hogy akkor ki van a boltban?), már az sem kérdés, honnan emigráltak Dél-Amerikába.

Marta pazarul játssza a szerepét, elég megszabadulnia a munkaköpenytől és a hullámcsattól, máris szárnyakat kap. Jacobo nehezebb eset, de többször is lelepleződő játékszenvedélye azt sejteti, hogy talán mégsem reménytelen. A temetés után hármasban elutaznak a tengerhez. Jacobo az öccsétől kapott pénzt megteszi ruletten, nyer egy kisebb vagyont és Herman távozása után bőséges gázsival honorálja Marta fellépését. A következő reggel Marta nem jelenik meg a munkahelyén. Nem emlékszem, mikor láttam utoljára ilyen szép nyitott véget. Marta mondén életet kezd a pénzből? Előbb-utóbb visszamegy dolgozni? Hiánya megadja Jacobónak a kezdő lökést? Megannyi izgalmas lehetőség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8436