KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Kovács András Bálint: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Szilágyi Ákos: A rend éjszakája Beszélgetés a Werckmeister harmóniákról
• Balassa Péter: Zöngétlen tombolás Werckmeister harmóniák
• Hirsch Tibor: Prufrock úr szerelmes éneke Utolsó vacsora az Arabs Szürkéhez
• Bori Erzsébet: A gólya hozta Beszélgetés Gyarmathy Líviával
CYBERVILÁG
• Herpai Gergely: Interaktív hullámok A digitális kultúra két arca
• Zachar Balázs: Fordulat-szám Beszélgetés a digitális forradalomról
• Kriston László: A sz@b@dság pill@n@t@ Paradigmaváltás Hollywoodban – 1. rész
• N. N.: Internet-oldalak

• Szilágyi Ákos: Happykalipszis Brazil és más végtörténetek
SOROZATGYILKOSOK
• Hungler Tímea: Szép a rút Sorozatgyilkos-filmek
• Varró Attila: Amerikai pszeudo Amerikai psycho
KRITIKA
• Galambos Attila: Dalolva a vérpadra Táncos a sötétben
• Varga Balázs: Lelki szemek Vakvagányok
• Békés Pál: Arany országút csillogó gyémántporán Meseautó
KÖNYV
• Kelecsényi László: Úrilány identitást keres Perczel Zita: A Meseautó magányos utasa
LÁTTUK MÉG
• Csont András: Sade márki játékai
• Takács Ferenc: Titus
• Köves Gábor: A sebezhetetlen
• Pápai Zsolt: A vörös bolygó
• Mátyás Péter: Számkivetett
• Vidovszky György: Ősz New Yorkban
• Strausz László: A harc mestere
• Kézai Krisztina: Hullahegyek, fenegyerek
• Hungler Tímea: Hangyák a gatyában
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bridget Jones tévéje

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Las Vegas ostroma

Kárpáti György

21 – amerikai, 2008. Rendezte: Robert Luketic. Írta: Ben Mezrich regényéből Peter Steinfeld és Allan Loeb. Kép: Russell Carpenter. Zene: David Sardy. Szereplők: Jim Sturgess (Campbell), Kevin Spacey (Rosa), Kate Bosworth (Jill), Aaron Yoo (Choi). Gyártó: Relativity Media / Michael de Luca Productions / Trigger Street. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 123 perc.

 

A filmtörténet kezdetek óta ismeri a kártyajátékokat: az elsősorban a pókerről szóló filmek színvonala meglehetősen egyenetlen, skálájuk Lumière egypercesétől a szalon-westerneken át James Bondig húzódik. Ezúttal a blackjack kerül terítékre egy közelmúltban megtörtént esetnek köszönhetően: a fáma egy massachusettsi egyetem matekzsenijeiből verbuvált kártyaszámlálókról szól, akik folyamatosan fejlesztett technikájukkal a nyolcvanas évek elejétől az ezredfordulóig dollármilliókkal rövidítették meg az egyszeri balekok pénzére pályázó kaszinókat és játékbarlangokat, míg a Griffin Investigations le nem kapcsolta őket. Az esetről nemcsak bestseller, belső jelentés és újságszenzáció született, hanem számos dokumentumfilm is készült, tehát jó branddé vált egy hollywoodi feldolgozásra. Robert Luketic filmje szemérmesen kipofozta az eredeti történetet (mellőzve az eredeti ázsiai-amerikai szereplőket, a nyolcvanas évekből napjainkba helyezve a szüzsét), beemelte a Kevin Spacey megformálta szellemi agytröszt professzor karakterét, s a társaságból a középpontba helyezett egy főhőst. Az ő kerettörténetén keresztül elevenedik meg a múlt, a hosszúra nyújtott expozícióból az is kiderül, hogy a tandíjára hajtó erkölcsös fiatalemberből hogyan vált megszállott kártyaszámláló.

Mert a film kulcsmondata szerint szereplői nem szerencsejátékosok, hanem a játékot tudományos alapon végző számlálók – ha pedig ezt a tevékenységet érzelmek zavarják meg, vagy elvész a kontroll, akkor mindennek befellegzett. Természetesen a történetben mindkettő bekövetkezik, de nem ez dobja fel a filmet. Az eredeti alkotói szándék és a régi tapasztalatok ellenére – miszerint a golf és a sakk mellett a kártya a legunalmasabb filmre vihető sportág – a dinamikus vágásnak és az érdektelen romantikus szálnak köszönhetően éppen a játékbarlangok jelenetei sikerültek a legjobban. Kár, hogy ezekből a játékidőhöz viszonyítva viszonylag kevés született.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9456