KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Izland

Lélegezz!

Észak-déli átjáró

Géczi Zoltán

Baltasar Kormákur Izland legfontosabb exportcikke Björk óta.

Hegek, élõ emberi szervek, formaldehidben konzervált magzatok a vásznon – Baltasar Kormákur filmjei kíméletet nem ismerve hozzák a nézõ tudomására, hogy mindannyian a biológiai törvények fennhatósága alatt állunk, s bár egyre többet tudunk a humán genomról, eme hatalom kegyeit mindhiába keressük. A Vérvonal (Mýrin, 2006) szereplõihez hasonlóan a Lélegezz! (Inhale, 2010) karakterei is DNS-katasztrófák áldozatai, akik tetemre hívják a sorsot, és a görög tragédiák hõseihez hasonlóan küzdenek a fátum ellen. Intellektussal, akarattal, erõvel próbálnak felülkerekedni a predesztináción, s emberhez méltó küzdelemben szenvednek elkerülhetetlen kudarcot, hogy bukásuk által arathassanak morális diadalt a vak végzet felett.

A Lélegezz! olyan világba ragadja el a nézõt, amelyet épelméjû ember aligha akarhat megismerni. Az államügyészként dolgozó Paul Stanton (Dermot Mulroney) lánya tüdõátültetésre vár, a kétségbeesett férfi minden más lehetõség kimerítését követõen az illegális szervkereskedelem szolgáltatásai által próbál idõt s életet nyerni gyermeke számára. A transzplantációs feketepiac profijai között, a mindenre kiterjedõ korrupció és erõszak törvényeihez alkalmazkodva gyorsan megtanulja, hogy a kérdések mindig bajt hoznak, viszont az amerikai dollár univerzális gyógyír a problémákra. Stanton az írott törvényeket szemernyi tétovázás nélkül áthágva, minden kockázaton felülemelkedve, tántoríthatatlanul harcol lánya megmentéséért, mígnem a maga nyers brutalitásában szembesül tettei valódi következményével.

Az amerikai forrásokból finanszírozott film pont annyira brutális, amennyire azt a cselekmény megköveteli, miközben provokatív témája ellenére is törekszik a tárgyilagosságra, visszatetszõ prédikációk és kinyilatkoztatások nélkül képes fajsúlyos etikai dilemmák bemutatására. Kormákur jó szokásához híven nem folyamodott kézenfekvõ technikai megoldásokhoz, nem aggatott szûrõket a kamerára, nem vetett be látványos digitális trükköket, nem használta dramaturgiai mankóként a zenét; komoly színházi tapasztalattal rendelkezõ direktorként a forgatókönyvre és a színészekre építette fel a mozit. Bár a stáb kevés forgatási napot töltött Juarezben (a példátlanul magas bûnözési ráta miatt egyetlen társaság sem vállalta a produkció biztosítását, ezért a jelenetek javát Los Angeles környékén rögzítették), a nyomornegyedekbõl és irracionális mértékû erõszakból összetákolt mexikói nagyváros látványa sokkoló: Mexikó utoljára Soderbergh filmjében (Traffic, 2000) volt ennyire züllött és visszataszító, Óttar Guðnason kamerája pedig egy anatómusprofesszor szenvtelen precizitásával tárja fel a földi pokol újabb és újabb rétegeit.

A Lélegezz! a legcsekélyebb ellentmondásoktól mentesen igazolja, hogy Kormákur az amerikai filmgyártás szigorú törvények által szabályozott rendszerében elhullott európai rendezõkkel (Tom Tykwer, Oliver Hirschbiegel) szemben különösebb tévelygés nélkül találta meg az átjárót a két kontinens között. Elsõ nemzetközi munkája tiszta hangon elbeszélt, biztos mesterségbeli tudással megkonstruált, torokszorítóan õszinte film, de émelygõknek és megrögzött idealistáknak ellenjavallt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 17-17. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10796