KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

August King utazása

Ardai Zoltán

Élt, vagy élt volna százötvennél is több évvel ezelőtt egy virginiai gazda, August King nevezetű, aki fiatalon özvegységre jutván magábaszállott és még a korábbiaknál is eseménytelenebbül töltötte napjait. Ha éppen nem otthon munkálkodott, akkor szekerezgetett, erdei forrásoknál tűnődésekbe merült. Szelíd lelkét ezek az újabb idők lassan megérlelték valamire, bárha erről ő mit sem sejtett.

Egy napon más gazdák raja az erdőn két szökött rabszolga után kezdett kutatni, kiknek visszahurcolásáért a tulaj rendkívül magas díjösszeget tűzött ki. King hallotta a kutyák csaholását és amikor akaratlanul belebotlott az egyik szökevénybe, nem emelt rá kezet. A mulatt süldőleány szem elől vesztette fivérét, ez lett a szerencséje. King hiába próbálta elhessegetni, harmadnapra pedig már elhatározta, hogy mindenáron eljuttatja a leányt, hogy tehát tettet fog végrehajtani.

Úgy is lett. A csempészút a határvidékig tartott, King messzi házáig, ahonnét a leány egyedül ment tovább, dámának öltözötten. Mert ez volt a gazda terve: így vitetni el az elhalt feleség ruháit. Ámde a rabszolga-menekítésért, vagyis a tulajdon szentségének megtiprásáért Kingnek felelnie kellett. Házát számos tanú jelenlétében porig égették. Ő mégis üdvözülten mosolygott és mondá: „tehetős ember voltam, nincstelen lettem, de ekkora büszkeséget még soha nem éreztem”. A körülötte állók elismerően bólogattak. Csakugyan, a gazdának sikerült egy légies elgondolást masszív realitássá iktatnia. A viszontagságos út során nemcsak a helyi flórának, hanem, egyáltalán a helyi viszonyoknak a legsűrűjén csörtetett és manőverezett át. Számosféle találkozása esett, bőrén kikarcolódott a környező világ teljes metszete. Megélte a mészárlás kényszerét is; egy félreeső vízmosásban levágta tehenét (mely addig a szekeret kísérte), mert híre terjedt, hogy a leányt egy tehenes ember rejtegeti. Közben a jogos birtokos a szerencsétlen fivérnek esett neki egy vasbárddal. Már csak ez is mutatja, hogy King elképzelése és a közvetlen realitások milyen éles szögben keresztezték egymást.

John Duigan óklasszikus típusú, elemi történetet ad elő (egykor egyebet sem hívtak történetnek, mint éppen az ilyesmit), mégpedig nem valamely kontrasztív, nem is csúsztatásos módon, hanem illeszkedő, mély kedélyű stílushordozással. A tengerentúli mozi-nagyüzem generálszirupja ez alkalommal mellékes komponens, inkább csak adalékanyag, vékonykán folyik be a jelenetekbe. Új évjáratú, de reliktum-szerű film, olyanféle jelenség, mit egy tüdőshal vagy egy tasmánfarkas. Maga J. Duigan legvalószínűbben egy ezüstborostás, csillogószemű apóka lehet, maori vonásokkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/09 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=344