KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elveszett személyek körzete

Zalán Márk

Lost Persons Area – belga-holland-magyar-német-francia, 2009. Rendezte és írta: Caroline Strubbe. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: Márkos Albert. Szereplők: Hajdu Zoltán Miklós (Szabolcs), Lisbeth Gruwez (Bettina), Sam Louwyck (Marcus), Kimke Desart (Tessa). Gyártó: Artémis / ZDF/Arte / Új Budapest Filmstudió. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 109 perc.

Kietlen síkság, magas távvezeték-oszlopok, hosszú drótok valahol Belgiumban. Marcus, a terület munkavezetője gondoskodik a szerkezetek karbantartásáról annak reményében, hogy hamarosan saját vállalkozást indíthat el. Felesége szorgalmasan főz rá és kollégáira, de helyzetével nincs kibékülve. Kislányuk kerüli az iskolát, inkább saját kis világában éldegél. A család így tengeti mindennapjait a hatalmas acélmonstrumok árnyékában. Egy nap új munkaerő érkezik Magyarországról, Szabolcs (a Fehér tenyér után újra Hajdu Szabolcs testvére, Zoltán a vásznon) személyében, aki a férj balesetét követően egyre inkább a család bizalmába férkőzik, és próbál közeledni a feleséghez.

Caroline Strubbe belga rendezőnő első nagyjátékfilmje a klasszikusok által is (Teoréma) gyakran alkalmazott történetet elevenít fel, nevezetesen, hogy egy ismeretlen személy érkezése gyökeresen felbolygatja egy látszólag idilli família életét. Ám ezt a sémát némiképp át is formálja, nem kerekít belőle felkavaró drámát, mert a magyar fiú jelenléte alig zavarja a családi állóvizet. Valójában ő is ugyanolyan, sorsával elégedetlen egyén, mint bárki más körülötte. Strubbe alkotása eltekint a társadalombíráló felhangoktól, helyette végig szereplőinek állapotára fókuszál. Mindezt kifejező, ám redundáns szimbólumokkal (a vízcsap szűnni nem akaró folyása a hősök helyzetét jelképezi, az oszlopok és drótok végeláthatatlan hálói pedig mintha nem engednék ki őket szorításukból) mutatja be, máskor meg közhelyes dialógusok és elvarratlan szálak nehezítik az azonosulást a szereplőkkel és a történettel. Kivitelezésében vérbeli európai film: hosszú csendek, kézi kamerás, realista megközelítés, valamint néhol a Dardenne-fivéreket idéző letisztult képi világ. Az Elveszett személyek körzete fesztiválokon sikeres lehet, lassú ritmusa és erőtlen elbeszélése miatt azonban nem biztos, hogy a nézők szélesebb körével is közös nevezőre jut majd.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10223