KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pokolba az élettel

Sepsi László

Give ‘em Hell, Malone – amerikai, 2009. Rendezte: Russell Mulcahy. Szereplők: Thomas Jane, Ving Rhames, Elsa Pataky. Forgalmazó: Budapest Film. 96 perc.

A Sin City sikere után az utalásokkal terhelt, felstilizált retro noir a szerzõi-félfüggetlen szcéna egyik bejáratott filmtípusává vált: DePalma (Fekete Dália), Soderbergh (A jó német) és Winterbottom (The Killer Inside Me) után a hullámzó minõségû életmûvét a hetvenes évek legvége óta építgetõ Russell Mulcahy is beszállt a játékba, hogy megannyi jellegtelen iparosmunka és feledésre ítéltetett fércmû után újra valami trendit tegyen le az asztalra a Pokolszülött és a Hegylakó mellé. A Pale Blue Moon filléres B-film átiratával debütált Mark Hosack forgatókönyvébõl készült Pokolba az élettel a könnyebbik utat választja: nyitányában a Golyózáporral és a Neveldine/Taylor-párossal fémjelzett túlpörgetett akciófilm találkozik a keménykalapos noir-stíllel, hogy a puskapor elfogyta után a legkülönfélébb szociopaták és torzszülöttek kezdjék el benépesíteni a Frank Miller világát idézõ helyszíneket. Az önparódiáig fokozott karakterek ötpercenként érkezõ magvas aranyköpéseit („Suck my Sinatra”) egy csavarjai ellenére is kiszámítható fabula hivatott összetartani, de Hosack próbálkozásai – tönkrement családok, lélegeztetõgépen vegetáló feleség – ellenére sem sikerül minimális mélységgel vagy súllyal felruházni a rajzfilmszerû figurákat és traumáikat. Ennek megfelelõen a Pokolba az élettel meghatározó helyszíne sem a bûnös város valamely koszhadt bugyra, hanem a szereplõk találkáinak és a legfõbb fordulatoknak is helyt adó vidámpark, ahol a kötelezõ A sanghaji asszony-utalások mellett randevúzik a japán bérgyilkos-lolita, a piromán sorozatgyilkos és az elmaradhatatlan femme fatale. Thomas Jane (A Megtorló) Malone-ra keresztelt Mike Hammer-alteregója így megszabadül a klasszikus noir-hõs minden lelki terhétõl és valódi veszteségeket fedõ cinizmusától, és számára csupán a szeretet értelmeként aposztrofált aprócska gyerekjáték-McGuffin hordozza a megváltás illúzióját. Nagyjából a Pokolba az élettel is így viszonyul a zsáner fajsúlyosabb darabjaihoz: élénk színû, fröccsöntött játékszer a robosztus máltai sólymok között, amely ideig-óráig tisztes szórakozást nyújt a posztmodern tömegfilm ingergazdag vidámparkjában.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10809