KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pótpasi

Baski Sándor

The Extra Man – amerikai, 2010. Rendezte: Shari Springer Berman és Robert Pulcini. Írta: Jonathan Ames. Kép: Terry Stacey. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Kevin Kline (Harrison), Paul Dano (Louis), Katie Holmes (Mary), John C. Reilly (Gershon). Gyártó: 3 arts Entertainment / Likely Story / Wild Bunch. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 108 perc. 

Az Apatow-vígjátékokat idézõ magyar cím ellenére a Pótpasi nem a mostanában különösen divatos bromance mûfaj egy újabb tipikus képviselõje, noha a szinopszis alapján akár az is lehetne. A történet fõszereplõje egy húszas éveiben járó, identitási problémákkal küzdõ irodalomtanár, aki New Yorkba költözik, hogy beindítsa írói karrierjét. Nem sok ideje jut azonban az alkotói munkára, mert fõbérlõje, az egykoron ünnepelt színpadi szerzõ bevezeti az elõkelõ, idõs nõknek társaságot biztosító „hivatalos kísérõk” világába.

A Pótpasi valójában sokkal inkább Jonathan Ames forgatókönyvíró filmje, mint a BermanPulcini rendezõpárosé (Sikersztori, Egy bébiszitter naplója). Ames, aki saját regényét adaptálta filmre, ugyanabból a receptbõl dolgozik, mint az HBO-n futó sorozatában. Az Író és kamuhõs, amelyben szintúgy egy ihlethiánnyal küzdõ fiatal író-alteregó a fõhõs, a film noir eszköztárával játszadozik el Coen-módra, megidézve egyúttal Wes Anderson filmjeinek keserédes hangulatát és vizuális világát. A Pótpasi hasonlóképpen reflektál a klasszikus romantikus fejlõdésregényekre, illetve konkrétan Fitzgerald munkásságára, de inkább a paródia, mintsem a dráma irányába mozdul el. A film ugyanakkor nélkülözi a harsány poénokat, humora – Anderson munkáihoz hasonlóan – excentrikus karaktereibõl fakad. A történet a mai New York-ban játszódik, a két fõszereplõ megjelenése, viselkedés mégis merõ anakronizmus: a Kevin Kline által alakított mentor egyszerre bigott arisztokrata és szabadelvû hedonista, míg Paul Dano fiatal írója egy ’20-as évekbõl itt ragadt gentleman és egy szexuálisan frusztrált geek keveréke. A szabadon csapongó, epizodikus szerkezetû történet a fináléra kissé szétesik – a kevesebb ezúttal is több lehet volna. Az Író és kamuhõshöz hasonlóan 25 perces sorozatként talán a Pótpasi is jobban mûködne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10816