KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Összeomlás

Koltai Ágnes

Egy kiborulás története öt tételben. Az első vaskos káromkodástól a fékeveszett lövöldözésig; az első visszautasítástól az ölni biztató vörös ködig. Utazás a félelem és az agresszió mélyére, baseballütővel, vízipisztollyal, hangtompítós fegyverrel. Útitársak: kisebbrendűségi érzés, harmincnégy fok árnyékban, közlekedési akadály, felrúgott családi élet, agyonhajszolt rendőrök. Mint egy Örkény-egypercesben: minden összejött, ráadásul az utat is felbontották. Innen már csak egy lépés a halál. Mindegy kié; az első jöttmenté; bárkié, aki meg mer szólalni.

Tombol a hőség és az erőszak, akár a keskeny ragasztópapírra felragadt legyek, úgy tapadnak egymáshoz a zsizsegő Los Angelesben a frusztrált emberek.

Michael Douglas az Egyenesen át rendezője, Joel Schumacher új filmjében a rettegés szülte gyilkos indulat minden stációját végigjárja. Hibátlanul játszik. Egy lerobbanó kispolgárt alakít, egy férfit, aki előtt már nem nyílnak meg új utak. Elindul a feleségéhez és a kislányához, talán visszakönyörögné magát, tán csak a gyereknek adná oda ajándékát, de vérben tapiskol, mire megérkezik hozzájuk. A rendező példázata egyszerű: nincs az a jólöltözött, aktatáskás, szemüveges, kisfiús arcú férfiú, akiből ne bújna elő a gyilkos, ha kellően felingerelt zárt világba lökik. Ilyen a filmbéli Los Angeles, a tavalyi égő város szociális makettje. Épp úgy, mint az eredeti helyszínen, angyali üdvözlet helyett a gyűlölet üli megszokott torát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1099