KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Fekete-tenger

Soós Tamás Dénes

Black Sea – angol-orosz-amerikai, 2014. Rendezte: Kevin Macdonald. Szereplők: Jude Law, Ben Mendelsohn, Scoot McNairy. Forgalmazó: Select Video. 110 perc.

A II. világháborús legenda szerint a Németország és a Szovjetunió közti meg nem támadási paktum Sztálinnak többe került egy tollvonásnál: 80 millió márkát is küldött Hitlernek „kölcsönként”, ám a szállítmány elsüllyedt valahol a grúz partoknál. Kevin Macdonald filmje szerint az eltűnt kincs nyomába munkanélküli brit és orosz tengerészek indulnak, élükön az elegánsan philcollinsesedő Jude Law-val. Talán az expozíció elsietettsége, talán a légből kapott küldetés lehetetlensége miatt, de van valami mélységesen szürreális a történetben, amit Christopher Ross operatőr is kiemel: alapszínekre kalibrált fényjátéka olyan hatást kelt, mintha a Szárnyas fejvadász harsány megapoliszát zsúfolták volna be a tengeralattjáró fedélzetére. A dokumentumfilmek felől érkező Kevin Macdonald mégis ragaszkodik realista stílusához, ami most a sztori ellenében dolgozik: a túl sötét és a helyszín miatt túlzsúfolt képeken gyakran elsikkad az információ, a kalandból kipereg a feszültség. De elpárologna az amúgy is, mert a hangsúly, mint Macdonaldnál általában, nem az akcióra, hanem az emberi pszichológiára kerül: a fizikai munkával sanyarított életek stresszére, a britek és oroszok kulturális-nemzeti ellentéteire.

Innentől kezdve bármi lehetett volna a filmből: brit kitchen sink dráma például, csak tengeralattjárón, amely a munkások konstans gazdasági válságát, meg persze a bankárnépség züllöttségét tárgyalná, ha nem ragadna le az első kínálkozó pénzember- és munkás-sztereotípiánál. Vagy esetleg thrillerbe oltott tanmese a pénz jellemkorrumpáló hatásáról, ha nem hirtelen, bármiféle magyarázat nélkül kattannának be és vissza a tengerészek. Ha már ok nélkül ugranak egymás torkának, akár tengerész-szakosztályra átírt, Legyek ura-alapú pszichodrámát is kerekíthetnének a magát sarokhelyzetben felszámoló emberiségről, de ahhoz meg az erkölcsről kéne gondolni valamit, a „feláldozhatunk-e egy embert, hogy megmentsük a többit?” klasszikus etikai dilemmájáról. A Fekete-tenger, ez a fináléra azért szoliddá fejlődő túlélődráma végül egyik sem lesz. Csupán A Sierra Madre kincse és Az utolsó esély furcsa keveréke, John Huston emberismerete és Tony Scott akcióérzéke nélkül.

Extrák: Kisfilm (Merülés a Fekete-tengerbe), audiokommentár Kevin Macdonald rendezővel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12345