KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oroszlán

Kránicz Bence

Lion – amerikai-brit, 2016. Rendezte: Garth Davis. Írta: Sharoo Brierley regényéből Luke Davies. Kép: Greig Fraser. Zene: Volker Bertelmann és Dustin O’Halloran. Szereplők: Dev Patel / Sunny Pawar (Saroo), David Wenham (John), Nicole Kidman (Sue), Rooney Mara (Lucy), Deepti Naval (Saroj Sood). Gyártó: The Weinstein Company / Transmission Film. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 118 perc.

 

Posztigazságokkal és alternatív tényekkel fertőzött korunkban felértékelődhet még az elnyűtt „igaz történet alapján” címke is. Pedig régóta ellenszenves ez a kategória, főleg azért, mert az Oscar-szezonhoz közeledve egyre több „igaz történet” kerül mozikba, és e filmek mögött sokkal könnyebb a filmakadémiai tagok érzelmi manipulálására játszó, opportunista producereket látni, mint az elesett embereknek hangot adó, különleges életutakat elregélő művészeket.

Ám az Oroszlán valóban olyan erős történetet mesél, hogy nem esik nehezünkre félretenni páncélként növesztett cinizmusunkat. A közép-indiai faluban cseperedő, koldusszegény Saroo kisgyerekként egy éjjel bátyjára várva elalszik egy üres vonaton, majd több mint ezer kilométerrel odébb, Kalkutta városában ébred. Bengáli nyelven nem beszél, írni-olvasni nem tud, sőt faluja nevében sem biztos, így aztán árvaházban köt ki. Az első csoda akkor éri, amikor örökbe fogadja egy ausztrál házaspár. A második akkor, amikor új hazájában otthonra lelt, egyetemet végzett felnőttként a Google Earth-ön keresgélve rátalál szülőfalujára.

Saroo Brierley önéletrajzi írása 2013-ban jelent meg, a filmadaptációt végül A tó tükre sorozattal nevet szerzett Garth Davis készíthette el. A történet első, Saroo gyerekkorát bemutató felében a rendező nagy gondot fordít a színes-szagos kolorlokál bemutatására, a Gettó milliomos modorában stilizált filmnyelvre cserélve Brierley sallangmentes és kissé unalmas prózáját. A gyerekhőst játszó, tüneményes Sunny Pawarnak könnyű megadni magunkat, a film elején bontott csomag zsebkendő pedig nagy valószínűséggel elfogy a happy endre, annak ellenére, hogy a felnőtt Saroo útkeresése érezhetően elnagyoltabb, a hős vívódása mesterkéltnek, kötelező körnek hat. Az Oroszlán megvalósítása tehát alapvetően konzervatív és kevéssé izgalmas, ám a mese érzelmi ereje önmagában is elég a katarzishoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13126