KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Odeon-Lloyd

Zachar Balázs

Egy megújult art-mozi.

 

A márciusban megnyíló felújított Duna mozi története már a két világháború közötti időszak filmszínházainak életútját követi. Filmszínházként született 1937 októberében, amikor a Lipótvárosi Mozgókép Rt. a Hollán Ernő utcában megnyitotta a város új „elsőhetes” moziját, Lloyd Színház néven. Az elsőhetes jelzőt filmkínálatának köszönhette, amelyben a megnyitást követően rövid idővel már nagyrészt premierfilmek szerepeltek. A mozi leginkább Lipótváros és belső Angyalföld közönségét szolgálta ki.

A negyvenes években fölvette a Duna nevet, hogy aztán 1945-től ismét Lloyd néven fogadja a nézőket. A második világháború után a Lloyd egy ideig – az akkori pártviszonyoknak megfelelően – a Szociáldemokrata Párt érdekeltségébe tartozott, a mozit az Orient Film Rt. látta el műsorral. Az államosítás után – mint a legtöbb filmszínház – a Mozgóképüzemi Nemzeti Vállalat tulajdonába került, immár újra Duna mozi néven. Az épület már három felújításon is átesett, a jelenlegi azonban több egyszerű felújításnál, mivel már az új „art” mozi arculat kialakítása jegyében zajlik.

Az üzemeltető Budapest Film Rt. arra törekszik, hogy az új – a márciusi nyitástól Odeon-Lloyd nevet viselő – mozin keresztül bemutassák, milyennek kellene lennie napjaink art-mozijának. Az egykori háromszáz fős terem száz plusz húsz székesre csökken, ugyanakkor műszaki, kényelmi felszereltségét tekintve – fotelszékek, Dolby Digital hangtechnika, klimatizált nézőtér – paraméterei megegyeznek a multiplexek által nyújtott szolgáltatások színvonalával. (Az Odeon-Lloyd termében az egy nézőre jutó képméret – amely a mozi által nyújtott vizuális hatás alapvető mutatója – megegyezik a Corvin nagytermének hasonló adatával.) Ezen kívül a moziban – immár szinte kötelező elemként – helyet kap egy kávézó, valamint a DVD-tárral kibővített és felújított Odeon videótéka.

Mindemellett a kivitelezés során megtartották az eredeti homlokzatot és bejárati portált, s az előcsarnokot is az eredeti alaprajzok és a fellelhető dokumentumok alapján alakították ki. A mozi külön érdekessége, hogy – részben a régi filmszínházak többfunkciós jellegét idézve – a vetítőteremben egy pódium-előadásokra alkalmas kisszínpad is helyet kapott, mivel a Budapest Film az éjszakai műsorsávban a filmeken kívül a társművészeteknek, színpadi műfajoknak is helyet kíván adni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/03 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2116