KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Majd elválik

Harmat György

 

Egy viszonylag friss amerikai filmsiker, A boldogító nem vígjátéki bonyodalmainak kiindulópontja: egy kisvárosi tanár (környezetével együtt) képernyőről kénytelen értesülni a számára ismeretlen, ám őt igencsak érintő tényről. Mármint arról, hogy homoszexuális. E mai alkotás hősnője, Birdee a tévéstúdióban, egy talkshow résztvevőjeként tudja meg – mégpedig maguktól a „megcsalóktól” – a szomorú igazságot: férje és legjobb barátnője jó ideje viszonyt folytatnak egymással. Ami ezután következik, az sem éppen felvillanyozóan eredeti: Birdee kilép a házasságból, s kislányával hazatér szülővárosába, a mamához. Némi depresszió után megkísérli felépíteni, ami összeomlott: új munkát keres, új udvarlót talál...

Mostanság ha hollywoodi produkciót lát az ember, olykor kevésért is hálás. A színészként a Síró játékból emlékezetes, rendezőként is bemutatkozott (Az igazira várva) Forest Whitaker műve sablonos jócskán, nem is túl mély, de lélegzik. Van két megrendítő pillanata (Birdee tánca beteg apjával; kislánya fájdalma, hogy nem mehet a papával), egy érzékeny megfigyelése (a kudarctól megtört én szembesülése sikeres kamaszkora érzéketlenségével) és sok kedves jelenete. Örvendezhetünk Sandra Bullock szép, érett alakításán, Gena Rowlands bölcs öregedésén, s azon, hogy élvonalbeli amerikai színészek végre nem szörnnyel küzdő csillagharcost, ördögi sorozatgyilkost, pszichopata rajongót, gengsztervezért vagy erőszak megszállta zsarut játszanak, hanem hétköznapi embereket hétköznapi gondokkal.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3798