KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ragadozó Los Angelesben

Zsenits Györgyi

 

Az előző Predator hazai felbukkanása óta éppen egy esztendő telt el, s most itt a második film, amelytől megint csak nem leszünk okosabbak. A Ragadozó ezúttal Los Angelesben üti fel busa, túlvilági fejét, és ismét a legszörnyűségesebb mészárlásokkal riogat bennünket, őshüllőből, emberi koponya lágyabb részeiből és ki tudja, az állatvilág mely mutáns egyedeiből „komponálta” meg irtóztató szüleményét a filmíró s a rendező. A teremtmény nemcsak ronda, de felettébb vérengző természetű is, habár őrjöngésében van bizonyos rendszer. Mintha allergiás lenne a fegyvert viselő emberi egyedekre. Nem lehet ugyanis véletlen, hogy ismét olyan szituációban tűnik fel, ahol emberek lődöznek egymásra. Mert Los Angelesben ez idő tájt elszabadul a pokol. Gengszterbandák irtják egymást, a rendőrség meg e maffiákkal igyekszik leszámolni. Egyszóval teljes a káosz, hullanak az emberek, s ekkor jön a titokzatos szörnyeteg, hogy „igazságot” tegyen. Gyilkol, banditákat és zsarukat egyaránt, válogatás nélkül akaszt és darabol fel minden útjába eső Homo Sapienst, vériszapos tetthelyein pedig néha rituális tárgyakat felejt ott, hogy később még kegyetlenebb pusztítással térjen vissza értük. Egyetlen rendőrt hagy meg mutatóba, nyilván azért, hogy legyen, aki becsületes párviadalban őt magát is ízekre szaggatja. Heppiend mégsincs, a néző kénytelen lesz jövőre is beülni a folytatásra, merthogy a rendező természetesen előrelátóan nyitva hagyja a sztorit. A széria-dramaturgia ismeretében annyi máris sejthető; a következő folytatásban egy egész csordára való ocsmány űrlénnyel kell majd megküzdenie a reménybeli főhősnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4186