KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Wilder

Billy Wilder zsebszótárából

Wilder Billy

 

BEFEJEZETLEN (FORGATÓKÖNYV). A hármadik felvonást mindig csak azután fejezem be, miután elkezdtük a forgatást. Ha előre odaadja az ember a harmadik felvonást is, a főnökei bármikor kirúghatják.

BOLDOGSÁG. Szívesén leszoknék a dohányzásról, de akkor is elüthetne valami autó, és én ott feküdnék az utcán, egy vértócsa kellős közepén, és arra gondolnék, hogy mennyi örömről kellett lemondanom. Az igazi boldogság az, ha az ember orvosa maga is napi négy csomag cigarettát szív.

CENZÚRA (KÖVETKEZMÉNYEI). A Csókolj meg, buta bukása után hetokig úgy néztünk egymásra I. A. L. Diamonddal – (Wilder állandó munka- és forgatókönyvíró-társa 1957-től) –, mint az olyan szülők, akik kétfejű gyereket csináltak, és azóta tartózkodnak a nemi aktustól.

DE PROFUNOIS. Hollywoodban nem temetnek. A holtak ott bűzlenek temetetlenül. Egy hét múlva Cincinnatiban bűzlenek tovább, aztán Londonban, Párizsban, két év múlva meg a televízióban.

ÉRZELMEK. Audrey (a felesége): – Tudod, hányadika van ma? Billy: – Június 30. – Ma van az első házassági évfordulónk. – Kérlek, ne beszélj ilyesmiről, amíg eszem.

EURÓPA. Filmet forgatni Európában, az olyan lenne, mintha egy szép lányt azért látogatna meg a szeretője, hogy megjavítsa a vízcsapot. Én szórakozni járok Európába, nem pedig dolgozni.

FELLINI. Amikor az Édes életet láttam, nem tudtam eldönteni, hogy a legnagyobb, vagy a legunalmasabb film-e, amit valaha láttam, Aztán rájöttem, hogy mind a kettő.

HOLLYWOOD. Technikai szempontból sokkal könnyebb Hollywoodban forgatni. Ha nehéz operáció elé néz az ember, miért ne menne a legjobb kórházba?

KEZDETEK. Berlinben penzióban laktam. Az egyik lánynak volt egy vőlegénye. Egyik éjszaka éppen aludtam – a saját ágyamban –, amikor belökött a szobámba egy szerencsétlen kisöreget, a kezében a cipőjével, és otthagyta: ment ajtót nyitni a vőlegényének. Az öregember a Maxim Films igazgatója volt. „Nincs véletlenül egy cipőkanala?” – kérdezte tőlem. Azt válaszoltam: „De igen. Meg egy forgatókönyvem is van.” „Küldje el az irodámba.” „Nem. Most rögtön” – mondtam. Elolvasta, adott ötszáz márkát, én meg kölcsönadtam neki a cipőkanalamat.

KÉNYELEM. Le azzal a vizes ruhával, fel azzal a száraz martinivel!

MONDANIVALÓ. Az emberek nem szeretik, ha azt közlik velük, hogy bűzlenek. A színház, az más. Hát dollár ötvenért el lehat adni a mondanivalót. 1,25-ért nem.

TÉMA. (KÉRDÉS: A FILMJEI TELE VANNAK HÁZIALLATKÁKKAL, KUTYÁKKAL, MACSKÁKKAL...) A Sherlock Holmesban az egyetlen gazdi kedvence a Loch Ness-i szörny lesz.

TÉVÉ. Imádom a tévét! Azelőtt azt mondogatták, hogy a film alacsonyabbrendű művészi kifejezési eszköz. Most végre van valami, amit mi is lenézhetünk.

VÍGJÁTÉK. Olyan, mint ha valaki letolja a gatyáját egy fogadáson. Ha a megfelelő pillanatban teszi, a megfelelő társaságban, akkor nagyon vicces lehet. De ha nem a megfelelő pillanatban, nem a megfelelő társaságban teszi, az katasztrofális!

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 28-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7487