KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/április
KRÓNIKA
• N. N.: A 32., Millenniumi Magyar Filmszemle díjai
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Gengszterek és angyalok Játékfilmek
• Bikácsy Gergely: Kamasz Budától kamasz-Debrecenig Elsőfilmesek
• Stőhr Lóránt: Még csak húsz százalékon égünk Beszélgetés Hajdu Szabolccsal, Mundruczó Kornéllal és Török Ferenccel
• Muhi Klára: Kézigránát, levélbomba, szelíd Apokalipszis Kisjátékfilmek
• Ormos Mária: Hű filmemlékezet Dokumentumfilmek
• Gelencsér Gábor: Költött valóság A dokumentarista módszer

• Forgách András: Túl közel a távolsághoz Szerelemre hangolva
• Turcsányi Sándor: Mozi a téren Cseh hullámok
• Dániel Ferenc: Švejkelés Rudolf Hrušínský-sorozat
• Bori Erzsébet: Hátranézet Új orosz filmek
• Trosin Alekszandr: Galivúd Orosz filmtörvény
• Schubert Gusztáv: A detektívek bűne Rekviem a film noirért
MÉDIA
• Kömlődi Ferenc: Digitális felforgatás Média-stratégiák és a harmadik út

• Takács Ferenc: Angol dada Monty Python Repülő Cirkusza
KRITIKA
• Varga Balázs: Rend nélkül Anarchisták
LÁTTUK MÉG
• Glauziusz Tamás: Harry csak jót akar
• Varró Attila: Ó, testvér, merre visz utad?
• Ádám Péter: Csokoládé
• Korcsog Balázs: Taxi 2
• Csont András: Fedezd fel Forrestert!
• Elek Kálmán: Sátánka
• Köves Gábor: Túszharc
• Harmat György: Férfibecsület
• Kézai Krisztina: Majdnem híres
• de Châtel Andrea: Mi kell a nőnek?
• Hungler Tímea: Bagger Vance legendája
• Tamás Amaryllis: Az ezredes úrnak nincs, aki írjon
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Riki-tiki tévé

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Maszk

Harmat György

Az emberi elme mindig jócskán a technika előtt jár. Évtizedek alatt hány játékfilmben találkozhattunk olyan figurákkal, melyek jellemét rajzfilmhősök kontúrjaira egyszerűsítették le. S lám, a komputerizáció csak ma jutott el odáig, hogy ezt a réges-régi „agyalmányt” „látványvalósággá” tegye, megtestesítse.

A történet előképeit kár lenne sorolni, annyian vannak. Stanley, a „tébláb” bankhivatalnok ősi maszkra lel, mely testileg is átalakítja viselőjét. Az ifjú ettől fogva kettős életet él: nappal a régi kisember, éjjel az új, varázshatalmú szupersztár. Arcára illeszti az álorcát, s jöhetnek a csodák. A Stanley vonásait karikatúraszerűen hordozó, kopasz pasi mindent meg tud tenni, amit eddig csak rajzfilmen láttunk. Forgószélként pörög. Kiugrik a szeme, visszahelyezi. Laposra nyúvasztva is tovább mozog. Változtatja a formáját, méreteit. Akárcsak a körülötte táncra kelő valódi tárgyak.

Még szerencse, hogy az éji gegparádék után napközben komótosabb a tempó. Kell a pihenés szikrázó szemünknek és alaposan igénybe vett rekeszizmainknak. A trükk persze önmagában nem lenne elég: szükséges Jim Carrey (Ace Ventura) tökéletesen ideillő, szélsőséges tornádójátéka. Aki pedig mértéktartó színművészetre vágyik, ne az ő filmjéhez üljön be a moziba. E – joggal – sikervárományos, gyakran élvezetes, szórakoztató produkció helye máris biztosított a filmtörténetben: először tette nagyfilmen végigvonuló eszközzé, tematikus alapötletté a videóklipekből, reklámokból már ismert digitális „élőanimációt”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=849