KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nömadak Tx

Baski Sándor

Nömadak Tx – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Harkaitz Martinez de San Vicente, Igor Otxoa, Pablo Iraburu. Kép: Raúl De la Fuente. Zene: Oreka Tx. Szereplők: Igor Otxoa, Harkaitz Martinez de San Vicente. Gyártó: Arena Comunicación. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 89 perc.

 

A zene az emberiség közös nyelve, amelyen keresztül egymástól kontinensnyi távolságra élő kultúrák is képesek párbeszédre lépni – ezt a leírva meglehetősen közhelyes gondolatot próbálja illusztrálni két baszk népzenész, Harkaitz Martinez de San Vicente és Igor Otxoa. Egy tradicionális ütős hangszeren, txalapartán játszanak, amelynek fő jellegzetessége, hogy megszólaltatásához két ember szükségeltetik, akik egymásra reagálva, improvizatív stílusban, közösen teremtik meg a ritmust. Martinez és Otxoa számára a txalaparta nem egyszerű hangszer, kommunikációs instrumentum is egyben, segítségével nemcsak ők képesek egymásra hangolódni, de a világ bármely pontján be tudnak kapcsolódni a helyi (nép)zenei áramlatokba. Bizonyítandó mindezt körbeutazták a keleti féltekét, Indiától Lappföldön és a Szaharán át Mongóliáig, hogy együtt zenéljenek többnyire amatőr, saját kulturális hagyományaikat még őrző népzenészekkel.

Az utazásról készülhetett volna beszélőfejes interjúkkal körített, etnografikus igényű dokumentumfilm is, a Nömadak Tx – a cím baszk nyelven egyszerűen nomádot jelent – azonban inkább egy klipszerű road movie lett. A fellépő művészek helyett a zene és a képek mesélnek – az operatőri munka a zord körülmények ellenére is lenyűgöző –, sokszor a szereplők monológjait is a hangszer hipnotikus ütemeinek ritmusára vágják a szerkesztők. A Nömadak Tx így legalább annyira rokona az Isztambul zenei térképét megrajzoló Fatih Akin-filmnek (Át a hídon – Isztambul hangjai), mint a Baraka vagy a Dogora vizuális szimfóniáinak. Utóbbiaknál azonban jóval könnyedebb, gyors ritmusa, klip-esztétikája, pár perces epizódokból felépített jelenetei révén még a zenei élményeit a YouTube-ról szerző generáció igényeivel is tökéletesen kompatibilis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10362