KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Tollbamondás

Szép remények

Huber Zoltán

Mike Newell adaptációja, Dickens klasszikusának immár a tizennyolcadik megfilmesítése.

Dickens egyik legismertebb fejlődésregénye ma már olyannyira az angolszász popkultúra részévé vált, hogy a számtalan mozgóképes és színpadi adaptáció mellett az árva főhős (Pip) karikatúrája még a South Park kultsorozatában is állandó mellékszerepet kaphatott. A Szép remények töretlen népszerűségét a romantikus kulisszák, a remekül megírt figurák és a csavaros fordulatok garantálják, különösen vonzóvá varázsolva a történetet a legkülönfélébb feldolgozások számára. Bár évtizedenként újra a vászonra álmodják, a legtöbbször csak a konkrét események felsorolásában, az újabb szereposztásokban vagy kortárs fazonírozásokban gondolkodó alkotók a mai napig nem tudták túlszárnyalni a David Lean rendezte, 1946-os filmváltozatot.

Az angol filmgyártás aranykorában készült alkotás talán éppen azért válhatott a Dickens-mozik meghatározó alapművévé, mert Lean és csapata jelentősen megkurtította a szerteágazó történetet, és az alapanyag fő dramaturgiai szerkezetére koncentrált. A gyönyörű képekkel és tökéletes szereposztással dolgozó alkotók ezzel a módszerrel igen plasztikusan meg tudták ragadni a dickensi próza markánsabb motívumait, elsősorban mégis egy önálló, önmagában is hatásos filmben gondolkodtak. Mivel az irodalom és a mozgókép a nyilvánvaló átfedések ellenére alapvetően más hatásmechanizmusokkal dolgozik, a forgatókönyvíró és a rendező történetvezetési döntései igen kritikusak a megfelelő arányok és kompromisszumok szempontjából.

Némileg meglepő, hogy a látványos kalandmozik (Perzsia hercege), a sikeres romkomok (Négy esküvő, egy temetés) és komplexebb narratívák (Harry Potter és a Tűz Serlege) terén is tapasztalt Mike Newell a biztosabb, ám jóval unalmasabb adaptációs utat választotta. A tetszetős külsőbe csomagolt, a brit színjátszás elitjét felvonultató legfrissebb feldolgozás ugyanis megbízhatóan felmondja Dickens szövevényes cselekményét, de adós marad a karakterek mélyebb bemutatásával – ahogyan a regény szellemiségének, markáns társadalmi hátterének alkotói interpretációja is elmarad. Newell, illetve a forgatókönyvet jegyző David Nicholls megpróbálják kidomborítani a szociális determináció, a kitartás és az irracionális véletlenek egymást erősítő hatásait. A szálak már-már ironikusan kusza kanyarítása, az ábrázolt korszak e sajátos kettőségeinek frappáns megragadása helyett a legújabb filmverzió azonban inkább túlzsúfoltnak hat. Röpke két óra alatt lehetetlen az összes melléktörténettel és fordulattal megbirkózni, és eközben még a szereplők rejtett motivációit, az eltitkolt vágyakat és a láthatatlan érdekközösségeket is hatásosan felfesteni. Newell és Nicholls sajnos túl sokat szeretne átemelni a könyv lapjairól, így az egyszerűsítés helyett szinte mindent elhadarnak, nem kis hiányérzetet hagyva a nézőben.

A kortárs angol tömegfilm és a viktoriánus irodalmi hagyományok egyértelmű áthallásait Newell munkája is remekül szemlélteti. A legújabb Szép remények vizuálisan erős, igényes kivitelezésű, feszes darab, amely nincs híján az elsöprő szenvedélynek, a morális dilemmáknak és az epikus ellentéteknek sem. Ahelyett azonban, hogy a mű megvizsgálná, vagy legalább körbejárná ezeket az univerzális alkotóelemeket, megelégszik a puszta felmutatásukkal. A film látványos, ám üres klipszerűsége egy komolyabb költségvetésű, sikeres tévésorozat moziforgalmazásra megvágott, csonka verziójára emlékeztetheti a közönséget.

Newell munkája mindezek ellenére mégsem nevezhető kudarcnak. A kiváló színészek gond nélkül hozzák a jellegzetes típusfigurákat, Ralph Fiennes és Robbie Coltrane játéka ráadásul különösen emlékezetes. Az ipari forradalom kormos füstje remekül ellenpontozza a nagypolgári szalonok díszes egzotikumát, és az érzelmek is a kellő hőfokon lángolnak – a megfelelő hangsúlyok, alkotói intenciók nélkül az egész mégsem több mint egy igényes, csak épp kissé érdektelen könyvillusztráció. Igaz, eközben a mű folyamatosan emlékeztet minket Dickens örökérvényű művészetére is, ami akár egy újabb generáció kedvét hozhatja meg az olvasáshoz. Ha innen nézzük, a film végül beteljesíti legfontosabb feladatát.

 

Szép remények (Great Expectations) – brit, 2012. Rendezte: Mike Newell. Írta: Charles Dickens regényéből David Nicholls. Kép: John Mathieson. Zene: Richard Hartley. Szereplők: Jeremy Irvine (Pip), Holliday Grainger (Estrella), Helena Bonham Carter (Miss Havisham), Ralph Fiennes (Magwitch), Robbie Coltrane (Jaggers) Jason Flemyng (Gargery). Gyártó: Lipsynch Productions / Unison Films / Number 9 Films / BBC Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Feliratos. 128 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/03 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11355