KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Carmina megoldja

Forgács Nóra Kinga

Carmina o revienta – spanyol, 2012. Rendezte és írta: Paco León. Kép: Juan Gonzalez Guerrero és Juan Gonzalez Rebollo. Zene: Pony Bravo. Szereplők: Carmina BArrios (Carmina), maría Leon (María), Paco Casaus (Antonio), Ana María García (Ani). Gyártó: Andy Joke / Jaleo Films / Paloma Juanes. Forgalmazó: Cirkó Film kft. Feliratos. 70 perc.

 

A Carmina megoldja nem éppen kellemes filmélmény, a maga módján mégis roppantmód szórakoztató, és habár nem mélyen szántó létdráma, megéri elgondolkodni rajta. Az 58 éves, láncdohányos bártulajdonos, anya és feleség Carmina családját, és élete egy hónapját ismerjük meg, erősen kivonatolva, különös fókusszal az utolsó 24 órára. A 70 perces filmidő eldöntetlenséget jelez: elnyújtott rövidfilmet vagy egy kevéssé kitalált egészestés mozidarabot látunk? A film angol címe (Carmina or Blow Up), illetve a végfőcím elején elhelyezett, Tom Clancy-től idézett „mottó” (miszerint a különbség a valóság és a fikció között az, hogy a fikciónak kell, hogy legyen értelme) jelzi, hogy bár Antonioni Nagyításának felidézése erős túlzás, mégis csak kísérletről van szó. A dokumentumfilmes szituációkból és flashback-ekből kibomló filmmese filmnyelvében és sztorivezetésében is a hétköznapi valóság és az alkotó képzelet által irányított fikció konfliktusát tematizálja. Míg Carmina „dokumentumfilm-alanyként” viselkedik, addig csak elszenvedi az eseményeket. A bárját például kirabolják, de semmi következménye nem lesz, leszámítva, hogy a csőd szélére kerül, mert betörésnyomok híján a biztosító sem fizet. Ám abban a pillanatban, mikor kézbe veszi az irányítást, és egy biztosítási csalással műfaji mederbe tereli a hétköznapokat, máris működik az egész.

Az alkoholista férj, a tanulatlan lányanya gyermek, Carmina megtörtsége, az igazságtalan ítéletek – üres klisének hatnak. Carmina csalása és színjátéka, az I Will Survive átdolgozott verziójára pergő finálé viszont izgalmas és hatásos, a vágyott eredményt is eléri a biztosítócégnél. Mi is tehát a hitelesség titka? Carmina cinkos kacsintása a kamera felé a vége-főcím előtt. Az egész az irónia idézőjelébe kerül, ami viszont sajnos nem mindig működik a filmben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11747