KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Őrült szerelem

Kolozsi László

Amour fou – osztrák, 2014. Rendezte és írta: Jessica Hausner. Kép: Martin Gschlacht. Szereplők: Christian Friedel (Heinrich), Birte Schnoeink (Henriette), Stephan Grossman (Vogel), Katharina Schüttler (Sophie). Gyártó: Coop 99. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.

Különös és csodálatos kincse a német irodalomnak Heinrich Kleist levelezése. Kleist világfájdalma az 1811-es esztendőben ér csúcsára. Magát elveszett, gyötrődő embernek írja le, az életet teljesen értelmetlennek. Ez a végsőkig fokozódó depresszió önpusztításra indítja. A halálhoz társat keres, és Henriette Vogel, az érzékeny, nem túl okos asszonyka, ideális társnak mutatkozik. Kleist persze a szerelem tökélyre fejlesztését is látni szeretné a kettős halálban, ám Henriette motivációja elsősorban a betegsége: tumort mutatnak ki nála az orvosok.

Félő volt, hogy Kleisthez méltatlan film születik e rendkívüli irodalmi kincsből. Ám Jessica Hausner munkája legalább olyan hatásos és nyomasztó, mint maguk a levelek. Lélektani horrorja merev állóképekből áll össze: a féltucatnyi, ritmikusan ismétlődő helyszíneken (folyópart, budoár, háló, fogadószoba klavírral) az érzelmeiket rejtő, visszafojtó szereplők mereven állnak. A kamera legfeljebb svenkel, a merev jeleneteket vágás is alig zavarja meg. Mintha egy 1915-ös némafilmet látnánk. Ez az igazi és vad és német romantika, ennek a drámának minden szereplője küzd érzelmeivel, vívódik, ugyanakkor semmit sem mutat belőlük. Ennek köszönhetően úgy érezzük, minden szereplő fortyog, és szinte várjuk, hogy legalább egy ordítással, egy szemrehányással, kiengedje a gőzt. De egyik sem teszi. Christian Friedel és a Henriettét adó Birte Schnoeink, éppen ettől a visszafojtott erőtől, a kirobbanás elodázásától lesznek annyira szuggesztívek. A kettős gyilkosság hátborzongató, fájdalmas, téli jeleneténél, a történet megdöbbentő záróakkordjánál (melynek, sajnos van valóságalapja), csak a kislány, Henriette kislányának jelenléte dermesztőbb. Az, ahogy ő is megtanulja egy Mozart dalt játszva az elfojtást. Ahogy megtanulja elnyomni magában az előtörni készülő állati üvöltést. Kevés hidegebb film készült, mint ez az Őrült szerelem. Szerelmesfilm: könnyek és csókok nélkül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/03 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12116