KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Toszkánai esküvő

Csiger Ádám

Toscaanse bruiloft – holland, 2015. Rendezte: Johan Nijenhuis. Írta: Maarten Leebens, Tijs van Marle, Anne-Louise Verboon. Kép: Maarten van Keller. Zene: Ronald Schilperoort. Szereplők: Sophie van Oers (Sannie), Simone Kleinsma (Marla), Ernst Daniel Smid (Tom), Lieke van Lexmond (Lisa). Gyártó: Farmhouse Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Szinkronizált. 105 perc.

E holland filmnek már a címében is halmokban áll a giccs: esküvői vígjáték a napsütötte Toszkánában. Sem a romkom ezen alműfaja, sem a helyszín nem túl eredeti választás, trendi és kommersz már annál inkább, de legalább rímel rá a cselekmény. A hősnő holland esküvőszervező, aki gazdag honfitársait adja össze Toszkánában. Ahogy az a klisékönyvben meg van írva: a romantikus és perfekcionista nő munkalkoholistává vált, szerelmi életét elhanyagolva magányos és frigid lett, de aztán találkozik kiköpött ellentétével. A soron lévő vőlegény tanúja egy léha, nőfaló, anyagias válóperes ügyvéd, akivel első pillanattól ki nem állhatják egymást, tehát a rázós kezdet után végül összejönnek.

Ami a romantikát illeti, az alkotók minőség helyett mennyiségben utaznak, futószalagon szállítják a műfaji attrakciókat. Mint B-kategóriás horrorban a belezés vagy akciófilmben a bunyó, itt is menetrendszerűen érkeznek a látványelemek, legyen az csók vagy tájkép. A játékidőre jutó házassági ajánlatok száma elképesztően magas, a film összes (majdnem tucatnyi) fontosabb karaktere készül kimondani a boldogító igent a cselekmény valamely pontján, úgy féltucat párkapcsolat hiúsul meg és ugyanennyi marad tartós, az ifjak mellett pedig a szülők is oltár elé állnak (hogy a korosabb néző is tudjon kivel azonosulni). Komédiaként viszont már nem nyújt ilyen erős teljesítményt a film: alaphelyzetében semmiféle humoros bonyodalom nincs, olcsó és felszínes poénok töltik ki a játékidőt, „tévedések vígjátékától” holland-olasz kulturális ellentétekig. A film egyetlen apró pozitívuma, hogy nyomokban holland vonásokat tartalmaz, van benne egy csipetnyi Verhoeven és Warmerdam fekete humorából, ami biztosan lemorzsolódna az amerikai remake-ből, de ez korántsem kompenzálja a nagyregényes tempót, a lejárt szavatosságú sablonokat, és a gyér komikumot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12154