KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Jenkik

Kránicz Bence

Yanks – angol–amerikai, 1979. Rendezte: John Schlesinger. Szereplők: Richard Gere, Lisa Eichhorn, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: MGM-UA. 138 perc.

Noha senkinek nem az ő neve ugrik be elsőként, ha a hatvanas évek brit újfilmjei kerülnek szóba, John Schlesinger a free cinema meghatározó alkotójaként vált ismertté. Politikusabb és társadalmi ügyekben elkötelezettebb pályatársainál, Reisznél vagy Richardsonnál azonban sokkal jobban boldogult a tengerentúlon, új-hollywoodi sikerfilmjei pedig anyagi lehetőséget teremtettek számára, hogy rendre visszatérjen forgatni Angliába. Ebben a tekintetben az Éjféli cowboy-t követő Átkozott vasárnap és a Maraton életre-halálra után készített Jenkik is a rendező szívügyének számított, ez utóbbi film ráadásul Schlesinger nemzedékének fontos tapasztalatát, a II. világháború alatt a szigetországban állomásozó amerikai katonák és a helyiek kényszerű együttélését dolgozza fel.

A jenki Matt (Richard Gere) és a brit Jean (Lisa Eichhorn) szerelméről szóló történet az egyébként sem újító szelleméről híres rendező kezei között régimódi, a klasszikus Hollywood háborús melodrámáit idéző filmmé formálódik, melynek érdekessége elsősorban abban áll, ahogyan a műfaj nemes hagyományait betartva a történelmi valóság kevésbé fennkölt, ebben a zsánerközegben finoman szubverzívnek ható részleteit is megmutatja. A kulcsszó az átmenetiség: a frontra vonult férfiak nélkül élő angol nők és a könnyű kalandokat kereső amerikai katonák egyaránt tisztában vannak vele, hogy a kialakuló kapcsolatok nem tarthatnak sokáig, az érzelmeknek viszont nem lehet gátat szabni. Van, aki higgadtan, támogatást keresve bonyolódik bele egy viszonyba, mások a holnappal nem gondolva összeházasodnak. Hőseink sem maradhatnak együtt, csak a viszontlátás esélyét harcolhatják ki maguknak. Emiatt a happy end sem kézenfekvő, sőt, a pályaudvaron tolongó, a hazainduló katonáktól ki tudja, mit remélő asszonyok képe némi szatirikus élt is kölcsönöz a bő lére eresztett, míves, mára kissé porosnak ható mozidarabnak.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12168