KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Brian Helgeland: Legenda

Dupla ego

Simor Eszter

A hírhedt londoni gengszter-ikerpár szerepében a digitálisan megduplázott Tom Hardy áll helyt.

Az ismert brit fotográfus, David Bailey 1965-ben készített egy képet a Kray testvérekről. A londoni East Endet uraló gengszterpár, Ronnie és Reggie elegáns fekete öltönyben, jólfésülten pózol az azóta híressé vált fotón. A szóbeszéd szerint, az ikrek saját kezűleg elkövetett, brutális bűntetteik után makulátlan külsővel jelentek meg a londoni éjszakában. A gengszterduó bukását az okozta, hogy mindennél jobban vágytak a hírnévre, míg az igazán profi gengszterek ismérve, hogy láthatatlanok maradnak – vélte később a fotós.

Brian Helgeland Legendája a Kray testvérek körül kialakult mítoszt építi tovább. Szemben a klasszikus brit gengszterfilmekkel, amelyek általában dicsőítés nélkül mutatták be a kisstílű bűnözők életét, ebben a filmben a főszereplők igazi „hírességek”, és bár a helyszín a 60-as évekbeli London, a filmnek mégis nagyon „jenki” érzete van. Sokkal inkább hajlik a hősies amerikai gengszterfilm hagyomány felé (A Sebhelyesarcú, A kis cézár), mint a Sztriptízbár a Sohóban, vagy az Öld meg Cartert! brit szutykos valóságához. A Szigorúan bizalmas forgatókönyvéért Oscar-díjat is nyert író-rendező nyílt rajongással – ahogy erre a cím leplezetlenül utal – a nagy gengszterfilmek közé kanonizálná a történetét. A Legenda romantikus nosztalgiájával és fényűző, csillogó díszleteivel a Nagymenők, a Casino és A Keresztapa sorába szeretne belépni.

Nem Helgeland az első rendező, akit rabul ejtett a Kray-mítosz. Az 1971-es Villain pszichotikus főhősét nyíltan Ronnie Kray-ről mintázták. A brit kisrealizmust idéző darab (a heist során egy műanyaggyár dolgozóinak bérét lopják el) címszereplője a londoni alvilágot uraló rettegett szadista gengszter, aki esténként gyengéden betakargatja édesanyját, majd megerőszakolja kelletlen cinkosát és szeretőjét.

Brian Helgeland Legendája a Kray testvérek felemelkedésének és bukásának története. Erről az életpályáról 1990-ben már készült egy brit változat, a Kray fivérek, a magyar származású Peter Medak rendezésében. Mindkét filmben a gengszterkarrier szempontjából fontos események jelennek meg (a rivális banda legyőzése, a bukáshoz vezető késelés), valamint központi szerepet kap a testvérek egymásra is veszélyes, bonyolult kapcsolata és az elfojtott erőszak: a Medak-film mégis inkább családtörténet egy anyáról és a két fiáról, míg a 2015-ös a szerelmi melodrámára szavaz.

Az érzelmi instabilitás ábrázolása és a romantikus szál bevezetése nem idegen a brit gengszterfilmektől: már a klasszikus korszak brit gengszterei is mindig sebezhetőbbek és érzelmesebbek voltak amerikai társaikhoz képest (Brighton Rock, The Criminal), de a Legendában a melodráma szinte már felülírja a gengszterfilmet. A film középpontjában Reggie Kray és a felesége kapcsolata áll. A történetet Frances narrálja, ami meglehetősen gyenge forgatókönyvírói fogásnak bizonyul, mivel Frances nemcsak megbízhatatlan narrátor, de a történet szempontjából lehetetlen mesélője is az eseményeknek.

A film legnagyobb közönségvonzó ereje, hogy mindkét fivér szerepét Tom Hardy játssza. Helgelandnak az ötletet állítólag a Hold című brit sci-fi adta, de az ikerszereposztás hatásos eszköz volt Cronenberg Két test, egy lélekjében is. Ha a testvérek egyformán néznek ki, de tökéletesen ellentétes karakterei egymásnak, a lélek megosztottságának kifejezőivé válnak – a színésznek pedig kiváló lehetősége nyílik egyazon személyiség két ellentétes oldalának megformálására. Hardy igen meggyőző Reggie szerepében: jóképű és megnyerő, sármja tökéletes álcája erőszakos természetének. A színész viszont a jóval összetettebb és érdekesebb Ronnie megszemélyesítésének lehetősége miatt vállalta el a szerepet, mégis kevésbé hiteles a fekete humorral megrajzolt, képregényhősszerű figura megformálásában. Az elmebetegségét és homoszexualitását nyíltan vállaló, az erőszakért rajongó tragikomikus személyiséget Hardy az őrült tekintet és a lebiggyesztett száj szegényes eszköztárával próbálja életre kelteni. Ennek ellenére a film legérdekesebb jelenetei azok, ahol egy beállításban látjuk a két Kray-alteregót. A páros erőszaktól sem mentes, egymásra utalt szimbiózisa egy ökölharcban csúcsosodik ki, ahol a karakter lélektani értelemben is saját magával harcol, így nehéz eldönteni, hogy kinek is szurkolunk. De addigra talán már nem is akarjuk tudni, hogy hol van a határ.

 

LEGENDA (Legend) – brit, 2015. Rendezte és írta: Brian Helgeland. Kép: Dick Pope. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Tom Hardy (Reggie/Ronnie Kray), Emily Browning (Frances), Christopher Eccleston (Read), David Thewlis (Payne), Paul Bettany (Charlie). Gyártó: Working Title Films / ACE / Cross Creek Pictures. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 131 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 51-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12408