KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A kis kedvencek titkos élete

Varró Attila

The Secret Life of Pets – amerikai, 2016. Rendezte: Chris Renaud és Yarrow Cheney. Írta: Brian Lynch, Ken Daurio és Cinco Paul. Zene: Alexandre Desplat. Gyártó: Illumination Entertainment / Universal Pictures / Dentsu. Szinkronizált. 87 perc.

 

A manapság húzóágazatnak számító fantasztikum műfajai közül az animációs mese az utolsó, ami többé-kevésbé tartja magát az eredeti történetekhez, így aztán ritka csemegét jelenthet a vakációs sequel-cukrászdákban: idén az Illumination leányvállalat állt elő két minyon között egy friss rigójancsival, ami a Disney-féle Zootropolis után ismét csak a antropomorf állatkák mókás belvilágában keresi a következő franchise-indítás lehetőségét. Ám az A kis kedvencek titkos élete mind fantáziavilágával, mind stratégiájával szöges ellentétben áll a Mikiegérgyár termékével: a Hihetetlen utazás állatfilm-klasszikusát nagyvárosi környezetbe helyező történet (egy furcsa kutyapáros kalandos hazatéréséről a manhattani szingli-gazdihoz) a Zootropolis korszellemhez illő integrációs utópiájával szemben inkább a szegregációra szavaz.

Míg az álnok politikai összeesküvést leleplező nyuszi-róka buddy movie leplezetlen társadalmi reflexiót kínálva a Donald Trump-féle fenyegetése a faji együttélés mellett tette le voksát, a Renaud-Cheney páros verziójának fagylaltszínű hipszterálom-New Yorkjában a kiskedvencek saját bejáratú mikrouniverzumban élik életüket párhuzamosan a gyanútlan gazdik világával, ahol minden állatnak megvan a maga skatulyája, és egy sztereotíp-idegen nyuszinak legfeljebb a főgonosz szerepköre juthat. Ezt az ideológiai háttérüzenetet persze legfeljebb azok a szülők nehezményezhetik, akik számolják a napokat az első Disney-hercegnő coming out-ig, a szegrágáció másik, műfaji formája azonban valóban ókonzervatívnak bizonyul: szemben a Zootropolis szabatosan megszerkesztett, kortárs műfaji ötvözetével (ahol a detektívtörténetre felhúzott mesevígjáték végig összhangban marad a krimi-elvárásokkal), az Illumination-opusz laza pikareszktörténete mindössze egymás után helyezett (és időnként, mint a Grease-musicalbetétre szerkesztett hotdog-trip esetében, meglehetősen disszonáns hatást keltő) epizódok zsibvásári zsánermozaikjaként végzi a kötelező nyári porontyvakítást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12860