KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Négy tesó

Schreiber András

 

Már a cím is megtévesztő. Legalábbis a pesti lokálpatriótának rögvest a nagykörúti kebab-lánc ugrik be elsőként, és amíg nem látja a stáblistát, azt gondolja, a görög-török ellentétet meglovagló kulinár-komédiát kap gyros kontra falafel módra. A stáblista láttán aztán az egyszeri nézőben újabb téves gondolatok támadhatnak, a főszerepekben ugyanis három rapper, vagy legalábbis a zenére dumálás műfajával kacérkodó tündököl: Mark Wahlberg alias Marky Mark a nyolcvanas évek egyik ciki-bandájából, a Funky Bunchból, az Outkastből frissen a celluloidra igazolt André Benjamin, valamint Tyrese Gibson, hobbirepper. A Négy tesó azonban sem nem 8 mérföld-féle rap against the system-dráma, sem pedig csípős szósztól tocsogó vígjáték. A Négy tesó John Singleton legújabb blaxploitation-retrója, videókölcsönző-nyelven: vígjáték-akció-dráma. (A sorrend szabadon változtatható.)

A történet középpontjában a zsánernak megfelelően a bosszú és a gettók népe áll. Evelyn Mercert a kilátástalan helyzetű srácok jótevőjét és örökbefogadóját egy fegyveres rablás alkalmával agyonlövik a sarki vegyesboltban, és mivel a rendőrség látszólag tehetetlen, az ügyet a temetésre hazaérkezett Mercer-fiúk veszik kézbe. Hamar kiderül, hogy a rablás csak színjáték volt, a gyilkosságnak más okai voltak, így aztán a négy tesó habzó szájú rottweilerként takarít el mindenkit az útból, míg el nem jutnak a főkolomposig. A gonoszok meglakolnak, a jók megússzák, és a PC-jegyében a kettő fehér–kettő fekete leosztású Mercer-testvérek (egy kivételével) boldogan készülhetnek a hálaadásra.

A fekete gettó kilátásalanságának himnuszaként számontartott Boyz N the Hoodot is jegyző és a Shaft feldolgozással a blaxploitation geekeket magára haragító John Singleton bicskája ezúttal nem tört bele a tisztelgésbe és sikerült újabb bőrt lehúznia a rég halottnak hitt zsánerről. A nézőnek nincs ugyan az az érzése, hogy újat lát, a film kipróbált panelekből építkezik, az akció kiszámítható, a poénok színvonala változó, de ez a film semmi esetre sem unalmas és vérlázítóan gyenge, mint a Shaft újrázása volt. Ki tudja, talán azt is megérjük egyszer, hogy Singleton újra előáll valami eredetivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8407