KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Megérzés

Klacsán Csaba

Premonition – amerikai, 2007. Rendezte: Mennan Yapo. Írta: Bill Kelly. Kép: Torsten Lippstock. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Sandra Bullock (Linda), Julian McMahon (Jim), Shyann McClure (Megan), Nia Long (Annie), Kate Nelligan (Joanne). Gyártó: MGM / TriStar Pictures / Hyde Park Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 110 perc.

 

Vajon sorsunk eleve elrendeltetett? Avagy szabad akaratunkkal befolyásolhatjuk saját jövőnket? S amennyiben lehetőségünk van megpillantani jövőnk egy lényeges szeletét, lehet-e, szabad-e közbeavatkoznunk, amennyiben érdekeink ezt kívánják? Ezek a kérdések foglalkoztathatnák a Megérzés főszereplőjét, Linda Hansont (a romkomok világában sokkal inkább otthonosan mozgó Sandra Bullock alakításában), miután idilli élete egyik napról a másikra rémálommá válik. Született feleség ő, aki takaros kertvárosi otthonában éli átlag amerikai mindennapjait szerető férjével és két kislányukkal, mígnem egy napon autóbalesetet szenvedett férje halálhíréről értesül. Az első magányos és átsírt éjszakát követő másnapon azonban Linda épen és egészségesen találja otthon férjét, s már-már el is hinné, hogy az egész csak egy rossz álom volt, ha a következő reggelen már nem a gyásznép fogadná őt a nappaliban. Az asszony -csak úgy, mint a film kronológiája - ezen a ponton teljesen összezavarodik, s jó ideig nehéz eldönteni, hogy megháborodott-e, avagy valóban a jövőt látta. Nem tudni már, mi történt tegnap, mit hoz a holnap vagy hogy épp milyen nap van ma. A kizökkent idővel való játék önmagában is izgalmas lehetőségeket rejt magában, de Mennan Yapo rendező sajnos ugyanúgy kihagyja ezeket, ahogy a predesztinációt és a jövőmódosítás felelősségét is épp csak karcolgatja. Amíg a darabjaira töredeztetett narrálás izgalmassá tette a történet rekonstruálását a Mementóban, vagy körkörösségével humorforrássá válhatott az Idétlen időkig esetén, addig a Megérzésben olyannyira csapong, hogy idővel teljesen érdektelenné válik. A végponttól a kezdet felé haladó narráció itt jóval feszesebb dramaturgiát és határozottabb színészvezetést igényelne, ennek híján azonban ez a thriller minden lényegi feszültségtől mentes dráma marad csupán. S mire enervált és színtelen hősnőnk kezdi megérteni, hogy mi is a szerepe a történések folyamában, addigra mi már csak a végét várjuk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9029