KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Takács Ferenc: Hibaigazítás
• Takács Ferenc: Stanley Kramer (1913–2001)

• György Péter: A Titanic kora Hatalom és szabadság
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Vonzások és változások Berlin
• Kriston László: Ők is forrón szeretik
• N. N.: Az 51. Berlini Filmfesztivál díjai
• Vágvölgyi B. András: Walkürök panasza Új német filmek
• Földényi F. László: Torz siker Marlene-imázs
• Nánay Bence: Az elbeszélés romjai A Straub–Huillet filmek
• Fáber András: Aranyborjút imádni Beszélgetés Jean-Marie Straubbal és Danièle Huillet-vel

• Karátson Gábor: Kicsit ásnak, nem röpülnek Szelek szárnyán
• Báron György: Kamera, csadorban Új iráni filmek
MAGYAR MŰHELY
• Zachar Balázs: A vágás joga Filmtörvényen kívül

• Beregi Tamás: A Gulliver-szindróma Törpék és óriások
• Ádám Péter: Tizenegy dollár Billy Wilder
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Pop-kelet Cottbus
KÖNYV
• Kelecsényi László: Osztott képmező Csala Károly – Fazekas Eszter: A fény festője – Koltai Lajos operatőr
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Élni a tutiban I love Budapest
• Galambos Attila: Egy ország álma Feri és az édes élet
• Reményi József Tamás: Dalkor Cseh Tamás film
• Varró Attila: Yakuza Smaragdvárosban Fivér
• Pápai Zsolt: A saját bőrén érzi Memento
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Ízlés dolga
• Bikácsy Gergely: Baise-moi
• Bori Erzsébet: Bíbor folyók
• Tamás Amaryllis: Jónás és Lilla
• Pápai Zsolt: Ellenség a kapuknál
• Tóth András György: Kirikou és a boszorkány
• Zsidai Péter: Tizenhárom nap – az idegháború
• Hungler Tímea: Beépített szépség
• Kovács Marcell: Rossz álmok
• Korcsog Balázs: Blair Witch 2
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Utánpótlás

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Leo

Klág Dávid

Leo – svéd, 2007. Rendezte és írta: Josef Fares. Kép: Aril Wretblad. Zene: Jon Ekstrand. Szereplők: Leonard Terfelt (Leo), Sara Edberg (Amanda), Josef Fares (Josef), Pavle Kukulj (Payo), Dragomir Mrsic (Gago). Gyártó: Memfis Film. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 78 perc.

 

A libanoni származású Josef Fares lassan Svédország legprominensebb rendezőjévé lép elő: a Jalla! Jalla! és a Zsernyákok komolytalankodása után 2005-ben már a Zozo menekülttörténetét terjesztették fel a legjobb külföldi film Oscar-díjára a svédek, a nemzeti fesztiválok díjakkal szórják meg a munkáit, a 2007-es Leo pedig már az Berlinálé felhozatalába is bekerült. Főhőse harmincadik születésnapját ünnepli a barátaival, miután a barátnőjével hazafelé tartva kötekedő kelet-európai gengszterekbe ütköznek. Leo és Amanda menekülne előlük, de a dulakodásban mindketten súlyosan megsérülnek. A férfi addigi élete porba hull a megaláztatástól, és két barátja segítségével a megtorlásra készül.

Ebben a korszakban, amikor a bosszúfilmek lassan elkezdtek visszalopakodni a fősodorba mind műfaji (Death Sentence, Descent), mind komplexebb formákban (A másik én), Fares filmje megadhatta volna a bevándorló rendező külső nézőpontját Európa leghűvösebb népének reakciójáról. Kár, hogy a Leo zaklatott vendetta-története semmi más, mint az Északi-tengeren szomszédos Dánia két nagy hatású rendezőjének, Susanne Bier és Nicolas Winding Refn munkásságának egyértelmű plágiuma, egy Vérveszteségbe oltott Hogy szeretsz?, ami a skandináv poszt-Dogma filmművészetének jegyeivel felruházta magát, de összetéveszti a kézikamerát és az ugróvágást a drámai realizmusra tett kísérlettel, és az öncélú erőszakjeleneteket a pszichologizálással. Fares nem történetet mesél, hiszen az erős nyitás után minden fordulópont ismerős lesz, hanem a személyes traumákat boncoló és társadalmi problémákat felvető, specifikusan modern skandináv kamaradrámákat próbálja másolni. Minden formai elem a helyén van, csak a tartalom hiányzik belőle.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9521