KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Guglielmo Biraghi (1927–2001)
• (X) : 2001: science+fiction/tudomány és fikció

• Schubert Gusztáv: Sorskereskedők Igazság-bulvár
• Székely Gabriella: Semmi politika, filmesek vagyunk! Beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Bori Erzsébet: Megcsalatva Gyerekek – Koszovo 2000
• Dániel Ferenc: Az emberek szörnyülködnek, hurcolkodnak A részlet hatalma
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Rövidsarok Kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Háromezer méteres kép Beszélgetés Szécsényi Ferenccel

• Zalán Vince: Steven Soderbergh bukfencei Avantgard megvilágosodás
• Pápai Zsolt: Egyszemélyes Amerika Schizopolis
• Gelencsér Gábor: Drogma Traffic
• Varró Attila: Nosferatu árnyéka Vampiria
• N. N.: A vámpírfilm évszázada
• Hungler Tímea: Ördöggel cimborálva Dario Argento gótikája
• Kovács Marcell: Mösziő Ordas Mélyen az erdőben; Farkasok szövetsége
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Animáció az Óperenciás tengeren túl Észak-amerikai rajzfilmek
KRITIKA
• Varga Balázs: A múlt idő jele Sacra Corona
• Csengery Kristóf: Halálnak halála A csodálatos mandarin
• Ágfalvi Attila: Szapolyai, a dobrudzsai villanyszerelő Ennyiből ennyi
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: A sziget foglya
• Békés Pál: Patkánymese
• Bikácsy Gergely: Az élet csodái
• Kömlődi Ferenc: A mexikói
• Kúnos László: Miss Julie
• Köves Gábor: 15 perc hírnév
• Elek Kálmán: A pók hálójában
• Kézai Krisztina: Húgom, nem húgom
• Strausz László: Talpig majom
• Tamás Amaryllis: Lábad között
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hamis(h)

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Itt is, ott is

Forgács Nóra Kinga

Tamo i ovde­ – szerb-amerikai-német, 2009. Rendezte és írta: Darko Lungulov. Kép: Mathias Schöningh. Zene: Dejan Pejovic. Szereplők: David Thornton (Robert), Mirjana Karanovic (Olga), Cyndi Lauper (Rose), Branislav Trifunovic (Branko). Gyártó: KinoKamera. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 85 perc.

Robert megkeseredett New York-i szaxofonos, aki ötvenes évei elején szembesül azzal, hogy súlyosbodó depressziója következtében nem képes már játszani. A véletlen hozza össze Brankóval, a szerb bevándorlóval, aki üzletet ajánl neki: ha elutazik Szerbiába, és feleségül veszi a fiú kedvesét, 5000 dollár üti a markát. A cél természetesen az amerikai vízum, az utazás hozadéka pedig könnyen kiszámítható: Robert változik, miközben megváltoztatja három ember életét.

Az Itt is, ott is szerb, amerikai és német koprodukcióban készült, a két fő helyszín két ikonikus város: New York és Belgrád. A városok által jelképezett társadalmi, történelmi szituációk és az emberi sorsok is sematikus ábrázolást nyernek kezdetben: a Robert számára élhetetlen New York a lehetőségek és a nagy átverések városa, míg a háborús sérüléseket viselő Belgrád egy sértett, de büszke és barátságos közösség lakóhelye.

A filmben mégis felismerhetően ott az erő, az érzékenység és a humor, a New York-i szál kalandos eseménysorában éppúgy, mint annak a lélektani folyamatnak a rajzában, ami időközben Belgrádban két felnőttet szabadít meg a magánytól: Brankó anyját (a Szerelmem, Szarajevóból ismerős színésznő, Mirjana Karanović visszafogott játéka lebilincselő), és a cinikusból romantikusba váltó hőst, Robertet. A két szál azonban nem szervesül igazán, a hatások gyengítik egymást, a jelenetek inkább szituációra vagy jellemre épülő gegeknek tetszenek, és a szükséges azonosulási felület is hiányzik.

Az árnyalt gondolkodás leginkább a zárlatban mutatkozik meg: bár a film történetét lekerekíti, az emberi történeteket mégis nyitva hagyja, csak éppen egy olyan pontra vezet el, ahonnan már van reális lehetőség a boldog(abb) folytatásra. A záró etap mellett a felütés vésődik még a néző emlékezetébe: a szelektív hulladékgyűjtőig tartó utcai versenyfutás a depressziós férfi és egy homeless-kinézetű nő között olyan remek geg, ami frappánsan érzékelteti a világban uralkodó érzelmi és gazdasági abszurditást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10222