KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/június
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Guglielmo Biraghi (1927–2001)
• (X) : 2001: science+fiction/tudomány és fikció

• Schubert Gusztáv: Sorskereskedők Igazság-bulvár
• Székely Gabriella: Semmi politika, filmesek vagyunk! Beszélgetés a dokumentumfilmezésről
• Bori Erzsébet: Megcsalatva Gyerekek – Koszovo 2000
• Dániel Ferenc: Az emberek szörnyülködnek, hurcolkodnak A részlet hatalma
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Rövidsarok Kisjátékfilmek
• Muhi Klára: Háromezer méteres kép Beszélgetés Szécsényi Ferenccel

• Zalán Vince: Steven Soderbergh bukfencei Avantgard megvilágosodás
• Pápai Zsolt: Egyszemélyes Amerika Schizopolis
• Gelencsér Gábor: Drogma Traffic
• Varró Attila: Nosferatu árnyéka Vampiria
• N. N.: A vámpírfilm évszázada
• Hungler Tímea: Ördöggel cimborálva Dario Argento gótikája
• Kovács Marcell: Mösziő Ordas Mélyen az erdőben; Farkasok szövetsége
ANIMÁCIÓ
• Kemény György: Animáció az Óperenciás tengeren túl Észak-amerikai rajzfilmek
KRITIKA
• Varga Balázs: A múlt idő jele Sacra Corona
• Csengery Kristóf: Halálnak halála A csodálatos mandarin
• Ágfalvi Attila: Szapolyai, a dobrudzsai villanyszerelő Ennyiből ennyi
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: A sziget foglya
• Békés Pál: Patkánymese
• Bikácsy Gergely: Az élet csodái
• Kömlődi Ferenc: A mexikói
• Kúnos László: Miss Julie
• Köves Gábor: 15 perc hírnév
• Elek Kálmán: A pók hálójában
• Kézai Krisztina: Húgom, nem húgom
• Strausz László: Talpig majom
• Tamás Amaryllis: Lábad között
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Hamis(h)

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dobogó kövek

Alföldi Nóra

Dobogó kövek­ – magyar, 2010. Rendezte és írta: Martin Csaba. Kép: Mayer Zoltán. Zene: Molnár Attila. Szereplők: Martin Csaba (Patrik), Molnár Attila (Félix), Pindroch Csaba (Ricsi), Czupi Kála (Fanni), Tánczos Tamás (Géza), Illyés József (Alf). Gyártó és forgalmazó: Drastique Kft. 100 perc.

 

Erőre kap a magyar low-budget – legalábbis amennyire telik tőle –, a lehető legszerényebb költségvetésekkel gazdálkodó hazai függetlenek igyekeznek csak és kizárólag a szórakoztatásra összpontosítani, a nézőnek legfeljebb a buher-esztétika miatt lehetnek fájdalmai. Ennek apropójából igen kelendőek a szerteszét ágazó, laza bűnügyi szálakon csüngő sztorik (Para, Mázli, Papírkutyák). Könnyebb így: az esetlegesség elfedi a hiányosságokat, kidudorodhatnak a szerzői vénák (lásd a nem bűnügyi tematikával dolgozó Papírrepülőket), sőt minden hiba elmismásolható némi szívvel és lélekkel (lásd Intim fejlövés).

Martin Csaba a hazai e-cinemás minimozik kultikus alakjává érhet, filmjeit két hetes forgatási idővel, semmi pénzből skicceli kissé kacskán a mozivászonra. Legújabb limonádéjában a Dobogó kövekben a válság is egész ügyesen – de nem túl reflektíven – tematizálódik, ám ezen felül minden a függetlenek menetrendje szerint működik. Heist-sztorijának magja egy debreceni érdekeltségű baráti társaság, jó és rossz, de sosem irritáló arcokkal, akik egy kétbalkezes hackerrel szoftverlopásban sántikálnak, az akciót főiskolás vizsgafilmnek álcázzák, kocsmákban szövögetik pénzes álmaikat. A vállalkozást száz percre való szolid átvágások, baráti szívességek, kegyes hazugságok és minden légből kapható ötlet tarkítja, változó színvonalú, de alapjáraton mosolyogtató dialógok és bájosan lúzer, kellőképpen szögletes karakterek batikolják. Magyarország 2010: a csóróság nem szégyen, sőt kiváló buli, pláne, ha fiatalok csinálnak trendet belőle. Kár, hogy a történetvezetés esetleges, a kulcspontok dramaturgiai feszültsége úgy illan el, mint politikus a pályázati pénzekkel, a képi világ pedig hagy némi kívánnivalót maga után. A Dobogó kövek gázol a hibákban, a toplák felület mögött azonban ott dobog az anyag szíve; mozog a kép, él a matéria, a fésületlenség nem áll jól neki, mégis a bája miatt szalonképes darab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10354